Hangulatkép 2.0 - Chicago

Mire számítsunk a következő órákban, mikor lesznek az urnazárások, mikorra várhatóak az eredmények?

Az első urnazárások keleti parti este hétkor Indianaban, Georgiában, Kentuckyban, Dél-Karolinában, Vermontban és Virginiában lesznek, eredmények, exit pollok ezután folyamatosan. Keleti parti 7.30-kor Észak-Karolina, Ohio és Nyugat-Virginia, majd nyolckor jön egy csomó: Alabama, Connecticut, Delaware, Washington D.C., Florida, Illinois, Maine, Maryland, Massachussetts, Mississippi, Missouri, New Hampshire, New Jersey, Oklahoma, Pennsylvania, Tennessee. Ezek pontos összeszámlálása valószínüleg megmutatja majd, hogy ki lesz az Egyesült Államok 44. elnöke – feltételezve azt, hogy a fennmaradó három nagy állam (New York, Texas, California úgy szavaz, ahogy szokott, meg ahogy előrejelzik).

8.30-kor zár a pöttöm Arkansas.

Kilenckor Arizona, Colorado, Louisina, Michigan, Minnesota, Nebraska, New Mexico, New York, Rhode Island, Dél Dakota, Texas, Wisconsin és a cowboy-hagyományokban bővelkedő Wyoming eredményeire nyílik rálátásunk. Urnazárás után örjöngő exit pollerekre, majd nyugodt, kimért hangú végeredménybejelentőkre, és kétirányú, innen-onnan felhangzó ovációra számítsunk.

Tízkor jön el Kansas, Iowa, Montana, Nevada és a mormonlakta hegyvidéki Utah ideje, tizenegykor a koránzáró Hawaii, a krumplijáról ismert Idaho, Észak Dakota (mely népszavazást kíván tartani arról, hogy vegyék ki az állam nevéből a negatívnak gondolt „Észak“ előtagot, mert mindenki valami sarkvidéki jégmezőre gondol majd, pedig), Oregon és Washington állam.

Valamint a legtöbb, 55 elektori szavazatot adó California. Mikor megvan a többi hivatalos eredmény is, meg a kaliforniai szavat is bizonyos, akkor tudni fogjuk, ki az amerikai elnök.

Keleti éjfélkor zárnak az urnák Alaskában – de az már nem oszt, nem szoroz.

Pennsylvaniát, Ohiót, Virginiát, Floridát, Missourit és New Hampshire-t érdemes figyelni, nagyjából ebben a sorrendben! (Illetve Nathan Silver, a közvéleménykutatás-kritikus – FiveThrirtyEight.com – szerint, ha Virginia megvan Obamának, és Indiana „to close to call“ akkor már kijelenthetjük, hogy fekete elnöke van Amerikának. Magyarországi blognézók tegyenek hat órát hozzá az itteni számokhoz!)

A USA Today az egyetlen „országos lap“ Amerikában, mindenképpen a gagyibbak között tartják számon. A mai szerkesztőségi cikk azzal kezdődik, hogy egy éve Amerika egy másik ország volt. A Dow Jones 14 000 ponton állt, úgy tünt az iraki háború témája dominálja majd a kampányt és a politikai találgatások fő kérdése az volt, ki lesz a megkerülhetetlen demokrata elnökjelölt, Hillary Clinton ellenfele a republikánus oldalon: Rudy Giuliani? Mitt Romney? A New York Times véleményoldalán a volt New Republicos (ma slate.com, ill. Time magazin) érzékeny cikkecskét ír arról, hogy mikor volt az utoljára, hogy négy fehér csávó volt a két nagy párt elnökjelölti ticketjén? Megmondja: négy éve. Sőt, soha nem volt más, leszámítva 1984-es, mikor a Reagan ellen nagyot bukó, jobb sorsra érdemes Walter Mondale alelnök-jelöltje Geraldine Ferrero személyében fehér nő volt.)

Ez olyan, mint Amerika – mondja Kinsley, csoportkép férfiakkal. Némelyik Stetson-kalapban, de mindenki öltönyben. Rossz a frizurájuk, felemás a mosolyuk, de olyanok, mint Amerika. Aztán az amerikai vállalatvezetési és egyéb csoportképeken úgy 1970 táján elkezdett feltünedezni egy (1) világosan sötétbőrű idősebb férfi. Aztán még egy fekete, fiatalabb. Aztán megjelenik a csoportképen egy fiatal fehér nő, később egy fekete nő, később egy fehér férfi kerekesszékben. 2005 táján az első ázsiai-amerikai jelenik meg a csoportképen, majd az első sor szélén feltünik egy barnabőrű férfi, ő talán latino, talán nem, aztán egy másik barnabőrű férfi, ő vagy indiai vagy indián.

Az amerikai csoportképek megváltoztak, talán egyszer és mindenkorra: az egyik oldalon a jelölt fekete, alelnöke fehér, a másikon a jelölt férfi, a helyettes nő. Utóbbi Kinsley szerint olyan Amerikát akar, amelyik úgy néz ki, mint egy nyugat-pennsylvaniai kisváros 1966 táján – és ő volt az eddigi utolsó dobása egy olyan forradalomnak, amit ő nem is akart.

Még néhány óra, és többet is megtudunk: egy biztos, az első beszédek rekonciliánsak lesznek, a nemzet egységére, egységesítésére szólítanak fel, Joe the Plumber (Vízvezetékszerelő Jóska: Samuel J. Wurzelbacher – a McCain-kampány kabalamackója – táncra perdül a 26 éves Amber Lee Ettingerrel – Obama Girl néven a kampánytól függetlenül szerzet magának komoly nevet a cyberspace-en -, és a hazára fény és mosoly terül.