Wednesday, January 30, 2008

A Rudy, meg az ikrek

Rudy Giuliani a new yorki nyugdíjasokra hajtott. Ők Floridában élnek, de Rudy ráfázott a pálmafák alatt.

A kampány nulla végösszegű játszma, valaki nyer, valaki meg veszít. Rudy Giuliani volt new yorki polgármester nagyeszű stratégiát talált ki: a nagy államokban kell jól szerepelni, a többi csak mesüge luftballon-hámozás, minek menni a hideg Iowába vagy a libertárius-hajlamú új-angliai New Hampshire-be? Kampánypénzét Floridában költötte, a kellemes éghajlatú elefánttemetőben, ahová középkorú new yorkiak viszik idős szüleiket meghalni. Plusz kubaiak vannak, a jobbos fajtából, ők már JFK-vel is elegédetlenek voltak, gazdagok és a többi spanyolajkúhoz képest republikánus-hajlamúak. Rudy azt hitte, hajdani (2001. szeptember 11-i és azt követő) tűzoltójelmezben való pompázása, egykori tényleg energikus fellépésének emléke, valamint a pénzügyi szférához való hozzáértésének látszata elegendő lesz, hogy kései starttal élre törjőn a republikánus anyaállamban.

Nem volt elég.

Rudy Giuliani akkorát bukott, mint az ólajtó, ki is kellett szállnia a versenyből, Rudy Giulianiból sohasem lesz az Egyesült Államok elnöke. A floridai republikánus előválasztást símán megnyerte a a veterán John McCain (kedvenc – nem ellenőrzött – történetem a béna hadfiról, egykori pilótáról: pár év tigrisketrec – lásd: Szarvasvadász, 1978, r: Michael Cimino, o: Zsigmond Vilmos – után, mikor az észak-vietnámi propagandagépezet tévékamerák elé rángatta, akkor az Amerika-ellenes nyilatkozat felovasása közben az egyik szemének tikkelésével lemorzézta azt, hogy: „torture“) a mormon nagyiparos Mitt Romney előtt, s csak utánuk jött sokkal Rudy Giuliani. Tipikus „lúzer gém“, miért ilyen későn, miért egy lapra téve, miért nem a szélesebb altalajt megszólítva?!

A demokraták tulajdonképpén nem is tartottak előválasztást Floridában: mivel a helyiek nem a szuperkeddre időzítettek, ezért az „országos szervezőiroda“ nem fogadta el a január 29-i időpontot, 0 számú küldöttet küldenek a nyári elnökjelölt-jelölő pártkonvencióra. Ugyanakkor Florida az Florida, a négy nagy egyike, harmincmilliócska állam (vö: Spanyolország), a helyi demokraták mégiscsak tartottak egy semmire sem kötelező mintha-előválasztást, amit Hillary Clinton 50-33 arányban meg is nyert Barack Obama előtt. (A lemaradó John Edwards másnap ki is szállt a versenyből, lapzártánk idején még nem tudható, hogy támogat-e valakit.)

Clinton és Obama, a két demokrata iker nyiltsisakos küzdelemet folytat keddig – ez lesz a Mega-Giga-Cunami-Szuperkedd!), aztán senki sem tudja, hogy nagyban és igazából hogyan lesz a folytatás.

De azért vagyunk itt, hogy mindezt figyeljük.

Tuesday, January 29, 2008

Mit ér a Kennedyek támogatása?

Az Egyesült Álllamok demokrácia, régi, a legrégebbi folyamatos demokrácia. Az Egyesült Államok nagyrészén ez a demokrácia plebejus demokrácia, ám leginkább Észak-keleten, a jó egyetemek, régi vagyonok, háromszáz-plusz éve Amerikában élő régi bevándorlók környékén patricius demokrácia. Mondják, ha az Egyesült Államok monarchia lenne, akkor a Kennedyek lennének a legközelebb ahhoz, ahogy Európában egy királyi családot képzelnek el. Joe Kennedy komoly vagyont halmozott fel, a Harvardra járatta fiait – a legidősebb, Joe jr. hősi halált halt a háborúban -, neje, a matrónakort megélt mater familias, Rose Kennedy pedig mély önuralommal fogadta egymást követő fiai egymást követő erőszakos halálát.

A Kennedyek mániája az Egyesült Államok elnöksége, talánn már Joe is elindult volna érte, ha poétikusan ifjú korban nem lövik le a Csendes-óceán fölött. Jack sorsa ismert, az Álllamok első katolikus elnöke volt, mindmáig utolsó is, meghatározó, a polgárjogoknak, az ellenkultúrának, a társadalmi progressziónak kapiut nyitó elnök, az az amatőrmozgókép, az ún. Zapruder-film, mely utolsó útját mutatja Dallasban, az egyik legtöbbet játszott dokumentum a világon. Öccse és főügyésze, Bobby a maffia ellen küzdött, ellenfele volt Salvatore Giancana és Santo Traficante, a kor nehézfiúi éppúgy, mint a jobbos kubai emigránsok, a Castrót buktatni akaró la causa megszállottjai, Jimmy Hoffa, a szállításipari dolgozók szakszervezetének elnöke – le is lőtték Los Anglesben. A legfiatalabb fiú, Ted Kennedy csak azért nem indult az elnökségért, mert Martha’s Vineyard szigetén, egy feltehetően nagyhangulatú éjszakai autózás keretében Chappaquidick hídján a vízbe zuhant, és a vele tartzózkodó ifjú titkárnő, Mary Jo Kopechne nem tudott kimenekülni a vízből. Ez támadhatóvá tette Edward Kennedy szenátort, magasabb hivatalért sosem indult.

A Kennedyek között voltak ilyen-olyan rosszfiúk, mint minden dinasztiában náluk is megestek furcsa esetek, mégis, a család nagyhatalmú, komoly befolyású maradt, legyen példának annyi elég, hogy a grazi izomfiú, Arnold Schwarzenegger sem vihette volna feltehetően a kaliforniai kormányzói székig, ha a felelsége nem egy Kennedy-lány, Maria Shriever.

Január utolsó vasárnapján a New York Timesban John F. Kennedy elnök lánya, Caroline Kennedy „Egy elnök, mint az apám“ címmel állt Barack Obama mellé, ma pedig Edward Kennedy választotta inkábbb az illinoisi jogvédőt a volt First Lady helyett. Caroline Kennedy szerint 1960-ban változást akart az ország, és nincs ez másként most sem, és a változás lehetőségét Obama jelenti. „Obama szenátor méltóságteljes és őszinte kampányt folytat. Ékesszólóan beszélt a hit szerepéről életében, és két mélyenszántó könyvben nyitott rálátást jellemére. És mikor a döntés ideje jött el, Barack Obama korunk legfontosabb kérdésében a helyes döntést hozta meg, az elejétől fogva ellenezte az iraki háborút.“ Obama még hisz az amerikai álomban, és atzokat erősíti, aki Amerikai ideáljaiban hisznek szerte a világon. Ted Kennedy a közelmúltban „heves“ telefonbeszélgetést folytatott Bill Clintonnal, keményen bírálta kampányuk személyeskedő hangját.

Ted Kennedy nem szokott az előválasztási időszakban támogató lennni, ehhez képest már ma Obamát támogató gyüldén vesz részt Washingtonban. Kennedyt megérintette, hogy Obama az eddig politikán kívül maradt fiatalok széles rétegeit képes a közélethez vonzani. (Kathleen Kennedy Townsend viszont, Bobby Kennedy lánya viszont Hillaryt támogattja.) A Kennedy-támogatás sokat hozhat Obamának a Mega-Giga-Szuper-Cunamikedden (február 5.), mikoris a demokrata szempontbon két legfontosabb nagy államban, New Yorkban és Kaliforniában (is) lesz előválasztás. A két állam összlakossága több, mint 80 millió ember, több, mint Németország, mondjuk, és akkor még nem szóltunk a többiekről.

Tuesday, January 22, 2008

Majd a nevadai kaszinók? Vagy a karolinai tűzfal? Nem és nem.

Szépen megy, mendegél előre kisebb összecsapásokkal tarkítva mind a Republikánus, mind a Demokrata Párt elnökjelöltválasztó országjárása. Azok örülhetnek, akik hosszú és tételes megmérettetésekre vágytak, hiszen fontos csaták után (és előtt) a mezőnyben továbbra is legalább hat esélyes vetélkedik.

A kampányok pénzügyi igazgatói bizonyosan nem tartoznak a fenti csapatba. Romney kivételével, aki 250 millió dollláros személyes vagyonából eddig 17 milliót tolt be a kampánya költségvetésébe mindegyik elnökjelölt aspiráns súlyosan el van úszva. McCain kampánya egyszer már becsődölt júliusban, és azóta bukdácsol anyagilag. Hillary és Obama a másik oldalon több mint 90 millió dollárt, több mint 15 millárd forintot költöttek eddig egyenként, alig 10 milliójuk maradt. Ne felejtsük: arra, hogy majd indulhassanak az Igazi Kampányban... Rudy több szenior munkatársa nem veszi fel a fizetését, Hillary és Barack megszorítják a nadrágszijat, és ezentúl egy repülővel utaznak szegények, együtt az eddig külön gépen ülő médiamunkásokkal..

(Az anyagiakról még egy szó: a pénzek nagy része mindkét oldalon a 2500 dollárban limitált egyéni hozzájárulásokból származik! Vegyük észre tehát: Amerika polgárai, nagyságrendekkel többen, mint csak a párttagok, száz és ezer dollárokkal járulnak hozzá politikai meggyőződésük remélt gyözelméhez, vö: "put your money where you mouth is!")

Nevada demokrata párti politikusai kilobbizták a pártnál, hivatkozva a hispán ajkú kisebbség jelenlétére (akik főleg las vegasi kaszinók egyenruhásai) hogy Dél-Karolina mellé kerüljön be az állam a március első keddjéről egy hónappal előrehozott Super Tuesday elé (ahol 22 állam helyi delegáltjait választja majd egyszerre a két párt). Az egyenruhások szakszervezete, a Culinary Workers Union későn döntött Obama mellett - Hillary Las Vegas megyéjének elhozásával nyert, igaz csak 6 százalékponttal, miközben Obama hozta az igazán vidéki Nevadai vidék (azaz: sivatag) szavazóit.

Támogatásuk közel egyenlő volt, a szavazatok oroszlánrészét ők kapták, Edwards "seggberúgás"-ként értékelte a saját egyszámjegyű eredményét. Az elnökváltó hangulatot érzékelendő megjegyeznénk, hogy a 9000 caucus-goer, jelöltválasztó, aki 2004-ben megjelent, eltörpül a több, mint 110.000-es mostani megjelent mellett. (Még egy latino adat: a másfélszáz millió körüli szavazóból az idén közel 10 millió hispán ajkú lesz a várakozások szerint, akik közül 57 százalék mondja magát ma demokratának, csak 23 százalék republikánusnak.

Vajon döntöttek-e a demokrták Nevadában? Bizony nem. Sőt, valószínűleg Dél-Karolinában sem fognak tudni dönteni kedden. Obama a fekete szavazatok 80 százalékát megkapta Nevadában, Karolinában a résztvevők fele fekete lesz, tehát számára kötelező elhozni a győzelmet ma. Egy váratlan Clinton-győzelem lehetne csak döntő, hiszen feketék meggyőzése döntöen befolyásolná a Szuper Kedd jelölválasztóit.

Dél-Karolina még abból a szempontból is érdekes, hogy "ellenséges terület" a demokratáknak. Mint a New York Times mellékelt ábrjája is mutatja, csak Carter elnök hozott innen elektorokat az elmúlt közel harminc évben és az állam összes poziciójából (szenátorok, képviselők, a helyi kongresszus vezetői, államügyész, stb) jó ha mutatóban van demokrata. A Watergate-ügyet követő 1976-as választás óta nem érzékelhető optimista, elnökváltó hangulat jó tesztje lesz a keddi előválasztás.

A Dél visszaszerzése pedig az ezredforduló legnagyobb kérdése a demokratáknál általában is, tehát e kérés megválaszolásához is új megfontolásokat szolgáltat majd az előválasztási eredmény: egyik, másik, vagy egyik sem? Ki lehet a reménység a Dél visszahódítására? 2004-ben Kerry balga módon jelentette ki: a Déli államok elektorai nélkül is lehet nyerni. A sikertelen bizonyítási kísérlet óta is legalább egy tucat könyv született arról, mégis hogyan lehetne másképp. A kérdés leginkább ma úgy merül fel: van-e New South, Új Dél, amelyik meghaladná a 40 évvel ezelőtt történteket - a Kennedy gyilkosságokat, Martin Luther King Jr lelövését, és a deszegregáció teljes elutasítsát. Ahogy említettük korábban, történelmi időket élünk.

A republikánus oldal a fenti okok miatt Dél Karolinát csak simán A Tűzfal névvel illeti az utóbbi 25 év tapasztalata nyomán. Aki túljutott rajta, aki itt nyerni tudott a republikánus szavazók között, az lett végül a párt jelöltje az elnökválasztásban. Döntött-e tehát, hogy szombaton McCain legyomta Huckabeet, Romney-t és a többieket a karolinai előválasztáson (a republikánus naptárban ez megelőze a demokraták keddi szavazását)? Bizony nem. Hiszen az exit pollokban, a választási utáni megkérdezésekben kiderült, hogy McCain alulmaradt Huckabeevel szemben a republikánus szavazók között 33 vs. 31 százalék arányban! Korábban pedig Romney nyert hármat zsinórban, gyenge kezdése után elhozta Michigan, Wyoming és Nevada államok delegáltjait.

Ez a fura visszás eredmény eleve csak úgy alakulhat ki, hogy Dél Karolina azon államok közé tartozik, ahol az előválasztáson a magukat függetlennek regisztrált szavazók is szavazhatnak (természetesen csak egyszer, vagy bal, vagy a jobb oldal jelöltjei közül választhattak szombaton vagy kedden). Az előválasztásra készülődö amerikai polgárnak tehát számszerint 4 lehetősége van: demokratának, republikánusnak, vagy függetlennek regiszrálja magát - vagy egyikként sem. Több helyen lehetséges a helyszíni regiszráció is. Bizonyos államokban a föggetlenek is elmehetnek szavazni, ez nagyban segitette eddig Obama és McCain kampányát, akik sokszor kibeszélnek a táborukból (McCain) vagy egyesítésre, közös fellépésre buzdítanak (Obama) ám a Super Tuesday 22 államából a legtöbb helyen csak a pártnál regisztrálók szavazhatnak maja a párt jelöltjeire - ilyen lesz New York és California is, valamint a korábban, január 29-én választó Florida.

Az eddig nem jeleskedő Rudy Guliani pedig pont Floridára gyúr, eddig főleg ott kampányolt, pénzét floridai reklámfilmekre költötte, esetleges ottani győzelme tovább bonyolíthatja a republikánus mezőny alakulását. Ráadásul a republikánus mezőny fiskális, vallási, emigrációs-politikai és sok egyéb szempontból is nagyon széthúzó. Bármelyik versenyző is nyerje a jelöltséget, nagy munka áll előtte a párt és szavazóinak egységesítése, "összehozása" terén.

A demokratáknál nemsokkal ezelőttig jobb volt a helyzet, úgy látszott, hogy Obama, Clinton és Edwards programja és szavazói könnyen összebékíthetőek lesznek majd. Az elmúlt két hét faji és nemi csatározásai a két vezető jelölt között mára nem sok jót igér. Clintonék rossz rendőr - jó rendőr játéka, ahol Bill felkapja a vizet és hangoskodik, Hillary pedig megbékélésre int, megfelelő válasz nélkül hagyta az Obama kampányt, ahol nincs még egy hiresség a családban (leszámitvan Cheney alelnököt, a távoli unokatestvért...).

De a Bushwhackaz nem tud nem arra gondolni: vajon miféle dicsőség lenne az Clintonéknak, ha sikerülne (Jesse Jackson után) az első eséllyel induló fekete amerikai elnökjelölt indulását ilyesféle eszközökkel (is) megakadályozni?

2oo8 január 22, Közép-Amerika

Monday, January 21, 2008

Körkérdésünk, 4. futam

A Bushwhackaz 3 kérésére a videós válaszok után irásban válaszolt Horvath Laszlo:


- Mit jelent Amerikaban/Amerikanak a 2008-as elnokvalasztas?

Az ugynevezett "atlag honpolgarnak" nem nehez buszkenek lenni arra hogy ennyire kivalo jeloltek jottek ossze mind a ket partban - ami annak a konstellacionak koszonheto hogy nincsen a Feher Hazban erdekelt jelolt, Cheney alelnok nem tervezte a jeloleset az elso pillanattol - ez tiszta lapot jelent.

Innentol kezdve nem lesz folytonossag, hanem valtozas lesz, akarki lesz is vegul az elnok. Minden valasztas megujulas, ketevente zajlanak kongresszusi valasztasok, tehat Amerika allandoan kampanyol - viszont a mostani elnokvalasztas azert fontosabb mint a korabbiak mert teljes stilusvaltas lesz. Ezert "keresik a hangjukat" a jeloltek, ezert nincsen vezeto jeloltje egyik partnak sem, ezert ilyen izgalmasak a resz-valasztokat kepviselo caucus- ok, ahol az amerikai demokracia egyik legsajatossabb intezmenyeben a jelenlevok "torzsi" szinten megbeszelik hogy melyik jelolt a jo es miert - miutan tobbszor es szemelyesen sikerult talalkozni a jeloltekkel.

Mellesleg Giuliani itt szamitotta el magat, es a Huckabee itt volt intelligens, ezert nem lehet kihagyni a korai allamokat, mert ez a megmerettetes az amitol "emberkozeli" a demokracia itt, mig "televizios propaganda" a vilag mas, nem ennyire direct, elidegenedettebben valaszto demokraciabiban.

Az elnokvalasztas a legszorakoztatobb es legizgalmasabb emberi drama, egy "reality TV" szappanopera, tragikus hosokkel es felreertesekkel es szenvedellyel. A vegeredmeny csak jo lehet, mert mire a maratoni tortenet vegere erunk, minden erdeklodonek lesz kedvence es masodik kedvence.

Arrol nem is beszelve hogy az uj elnoknek nagyon jo dolga lesz, mert az olajarak addigra magukhoz ternek, a gazdasag kimaszik a penzugyi lassulasbol, es peldaul az europai kontinensnek ennyi Amerika barat kormanya meg sosem volt a tortenelme soran, hiszen Franciaorszag Sarkozyvel, Nemetorszag Merkel-lel es a tradicionalisan specialis Nagy Britannia biztositja az euro-atlanti tengely zokkenomentes mukodeset, a szabad vilag folytatodo dominanciajat. Azsiaval pedig folytatodik a szimbiotikus egyuttmukodes es novekedes, tehat hacsak valami kezelhetetlen botrany ki nem tor Iran, Pakisztan vagy Eszak-Korea kornyeken, az uj elnoknek lesz modja odafigyelni Del-Amerikara, Afrikara is.


- Van-e olyan formai eleme ennek a mostani valasztasnak (mediafelhasznalasban, politikai utemezesben), amely elter a szokvanyosnak mondhatotol?

A "kiraly meztelen" jellemezne talan a legjobban ezt a valasztast: amikor minden szakember es media szakerto teved (New Hampshire) az azt mutatja hogy elszakadtak a valasztoktol - akiknek a fiatalabb generacioja mar nem erzi a szukseget hogy a CNN peldaul "kinyilatkoztassa" hogy melyik jelolt mirol szol - hanem megnezik maguknak a honlapjukat, es elmennek a rendezvenyeikre. Nem az elso eset egyebkent, ambar valahogy nem kerult elo a kommentarokbol az az okorhiba amit negy evvel ezelott kovettek el, amikor a John Kerry-t unnepeltek gyozteskent orakon keresztul a valasztasi nap elejen... Az Internet nemcsak mint informacios es fundraising csatorna
mukodik kivaloan, hanem mint kozossegepito eszkoz is - amit a nyolc evvel ezelotti valasztasok bizonyitottak be eloszor.

Viszont a tomegmedia is valtozik, es nehany focus group beszelgetes nagyon pontos es szorakoztato modon mutatja be az igazi gyozteset ennek a hosszu menetelesnek: az okos, intelligens amerikai valasztot, aki elvarja hogy kiszolgalja az uj, dramaian mas elnoki csapat. Az lesz a vegso gyoztes aki ezzel a valasztoval kerul egy lapra, fuggetlenul attol hogy mit josolnak a tomegmedias "okosok"... ezt lehet kovetni a tomegmediaban.

- Jelen allas szerint mindenkeppen olyan elnoke lesz Amerikanak, amilyen meg nem volt (afroamerikai, no, vietnami veteran, mormon stb). Mit jelenthet ez a vilag egesze szamara?

Az "ilyen meg nem volt" az felszines megkozelites: ezek a kulsodleges jelkepek el fognak tunni ahogy programokra, lenyegi kerdesekre kerul a sor azutan hogy a ket part megvalasztja a jeloltjet (es esetleg egy-ket fuggetlen is elindul, a Ralph Nader mint orokzold anti-elitista aktivista, vagy a Michael Bloomberg mint praktikus demokratabol lett republikanusbol lett fuggetlen "szakpolgarmester".

Az elnok ennek a fiatal, dinamikus, hihetetlen sebesseggel novekedo szuper-orszagnak a szimboluma (a lakossag evi harom-negy millioval, most 303 millio korul jarunk, a Fold GDP-jenek a kabe harminc szazalekat kitevo hazai GDP ennel is gyorsabban no). Stiluskulonbseget jelent majd az uj arc, parttol fuggetlenul. Az ugynevezett "vilag" azert sokfele naciot foglal magaban: az biztos hogy a terroristak vagy muszlim szelsosegesek nem kapnak szabadjegyet az uj garnituratol sem, hiszen az iraki haboru ellenes retorika szinte percek alatt eltunt mar most a mediabol vagy a demokratak
szokincsebol (a kulon miset megero szulesz, a konstitucionista - libertarianus - republikanus - online szupersztar Ron Paul kivetelevel) miutan 70%-kal zuhant az eroszak es nyeresre all a McCain strategia. Az is biztos hogy baratsagosabb lesz Amerika a kulvilag szamara, ahogy "kihalnak" a terroristak es kevesebb lesz az eselye egy hazai tamadasnak.

Na persze azert nem lesz minden teljesen es tokeletesen paradicsomi, lesznek mellesfogasok, tevedesek, friendly fire, es sokan vadoljak majd Amerikat azzal hogy tul gyorsan cselekszik, illetve hogy tul lassan cselekszik, hogy vilagrendor, illetve hogy nem vilagrendor, hogy nem figyel oda valamire, illetve hogy tulsagosan is odafigyel valamire, hogy protekcionista, illetve protekcionizmus ellenes, hogy globalista, illetve izlacionista. Nade a karavan haladni fog, es egyvalami biztos: az uj elnok nem texasi lesz, tehat az ugynevezett vilag meg egy allamot meg fog tanulni az otvenbol.

Saturday, January 19, 2008

A Mercer streetről a választásokról

Novabatzky Marianne 1956-ban hagyta el Magyarországot, azóta New Yorkban él, divattervező. SoHo-ban, a Mercer Streeten van haute-couture butikja, lánya, BC televíziós szerkesztő, fia, Peter újságíró, reklámszakember.

Tuesday, January 15, 2008

1 Greenpeace aktivista velemenye New Yorkbol

Az East Village-beli Mars barban Menyhart Jeno velemenyet kerdeztuk a valasztasokrol.

Ekes de ekezetmentes velemeny

Vendegszerzonk, Horvath Laszlo irja:

Nagyon erdekes a blogotok: milyen izgalmas ahogy a Hillary meg az Obama kibelezik egymast. A BET alapitoja, az elso fekete milliardos az Allamokban iszonyu kemenyen beszolt az Obamanak tegnap a Clinton gyulesen, amitol mindenki szamara nyilvanvalo hogy milyen kemenyen is jatszik a Clinton gepezet...

Vagyis a valtozast igero demokratak nemcsak a kongresszusban buktak meg, amit az mutat hogy a nepszerusegi indexuket sikerult a Bush elnok ala tenni lenyegesen, ami egymagaban is hihetetlen dolog, hanem egymas kozott sem kepesek professzionalisan kampanyolni.

Vagyis a hivatasos progresszivek, akiknek nemcsak mindegyik elnokjeloltjuk, de azok felesegei is ugyvedek, meglehetosen gusztustalanul belezik ki egymast, elegge koran.

Javaslom ehhez Billy Kristol op-edjet a NYTimes-ban az Iraki haboruval kapcsolatban, amit a pacifistak minden igyekezet ellenere nyernek a csapatok eppen...

Republikanus oldalon a veszely a Huckabee, aki mintha az Edwards deli tukorkepe lenne populista modra, megmozgatva a globalis versenytol, kapitalista valtozasoktol reszketo alsobb oktatasi szintu tomegeket. Ez szepen le fog tisztulni kedden, amikor kiderul hogy a Romney vagy a McCain a vezeto jelolt, a tobbieknek pedig idejuk lesz eltunni.

Igy lesz a ket parharc izgalmas, hatha vegre majd beszelunk arrol is hogy mit kellene csinalni! :)

Monday, January 14, 2008

Szelényi Iván (Yale University) a választásokról

A Bushwhackaz New Hampshire után délnek vette az irányt. New Haven, Connecticutban találkoztunk Szelényi Ivánnal a szociológia professzorával, akit a választásról kérdeztünk.

Friday, January 11, 2008

Dél, dél-nyugat

Hillary halott – a hír futótűzként terjedt Manhatten déli csücskében, de rögtön utána kiderült, nem Hillary Rodham Clinton demokrata elnökjelöltről, hanem a híres, szép kort megért kiwi (új-zélandi) hegymászóról, Sir Edmund Hillary hunyt el, szegény, aki 1953-ban elóször mászta meg a Mount Everestet hű serpájával, Tenzing Norgay-jel. Akinek halálhírét költik, az állítólag hosszú életű lesz.



A sírós-picsogós győzelem már a múlté, szem előtt a jövő, mely cél, mint hósipkás csúcs. Hillary Rodham Clinton Las Vegasban kampányol, de most nem a kaszinótulajdonosok, megrögzött szerencsejátékosok, örömipari kiszolgálószemélyzet szavazataira ácsingózik, hanem az Észak-Vegasban jelentékeny szűmban élő spanyolajkú amerikaiakéra. Ajtóról ajtóra, házról házra jár, pedig ez nem az ő kampánystílusa, ő rafinált médiák által szeret hatni. De most megdolgozza a nagykiterjedésű, ám gyér lakosságú, szerencsejátékra profilírozott sivatagi államot, Nevadát. Nevadában caucus lesz – mint Iowában volt -, nem előválasztás, az államban jelentékeny a turizmus, de állandó lakosságként a latinók száma nő. Hillarynak fontos ez a jelenleg talán már legnagyobbnak számító kisebbség, hiszen a tradicionálisan legnagyobb kisebbséget, az afroamerikaiakat elveszíteni látszik.

Pedig Clinton asszony még Obama elindulása után is reménykedett, hogy a fekete szavazatoknak legalább egy részét besöpörheti. Most azonban hibázott, egy beszédében a hatvanas évek polgárjogi mozgalmának eredményeit ecsetelve azt mondta, „egy elnök kellett (és nyilván úgy gondolta – a további eredményekhez is egy elnök, ő, fog kelleni) hozzá“. A történet az, hogy a buszon a fehérek számára fenntartott ülőhelyen helyet foglaló Rosa Parks, vagy méginkább Dr. Martin Luther King tiszteletes harcának eredményét az 1964-ben Lyndon B. Johnson elnök által forszírozott polgárjogi törvény hozta meg. (Mely törvény egyébként átrajzolta az amerikai politikai térképet is, de erről már szóltunk korábban.)




Most viszont, hogy az első – jelentős fekete lakossággal bíró – déli állam, Dél-Karolina előválasztása közelg (január 26.), az afroamerikai szavazatok kérdése egyre inkább előtérbe kerül. James E. Clyburn kongresszusi képviselő és veterán polgárjogi aktivista, Dr. King egykori harcostársa zokon vette a kijelentést, elmondta, hogy korábban gondolkodott Ms. Clinton támogatásán, de nem tetszik neki, hogy magát LBJ (Johnson elnök 1963-68), ellenfelét, Obama szenátort pedig Martin Luther King helyére pozicionálja. Clyburn képviselő erőteljesen hangott adott annak a reményének, hogy Dél-Karolina fekete választói Obamára adják voksukat. Azonban nemcsak a fekete támogatásra hajt Barack Obama, Charlestonban egy gyűlésán a 2004-es demokrata elnökjelölt, John Kerry biztosította támogatásáról azokkal a szavakkal, hogy a fiatal Barack Obama szenátort „bölcsesség, jó politikai ösztön, és pozitív jövőképet adó vízió“ jellemzi.

Ezenközben erősödik a nyomás Michael Bloomberg new yorki polgármesteren, hogy mondjon Á-t vagy B-t, elindul-e független jelöltként az elnökségért, vagy sem. Bloomberg középre játszik, korábbi mondása szerint attól teszi függővé indulását, hogy lesz-e megfelelő képviselete a politikai centrumnak. Színészelnöke (egykor: R.Reagen, most jelöltként: Fred Thompson), jogászelnöke (nagyon sokatn, A.Lincoln, hogy messzebb ne menjünk) volt már az Egyesült Államoknak, fehér-angolszász-protestáns is, eddig 42 darab (a kivétel az ír és katolikus John F. Kennedy), komoly nő jelöltje sem volt még H.R. Clinton most), olasz-amerikai jelöltje sem volt eddig (Giuliani), fekete jelölt már volt (Jesse Jackson 1984, 1988, illetve Al Sharpton 2004; de esélyes jelölt most van), mormon jelölt is csak a Romney családból került ki (1968, 2008). Noha volt már zsidó elnökjelölt (Joe Lieberman 2004), talán Michael Bloombergnek a rengeteg pénzével nagyobb esélye lenne első zsidó elnöknek lennie, mint a vallásilag orthodox, társadalomképet illetően konzervatív, politikailag mégis demokrata – bár most a republikánus John McCaint támogató – Joe Liebermannak. Ez a mostani elnökválasztás mondhatni mindenképpen változást hoz az amerikai elnökök eddigi kiválasztási szempontjai közé.

De affelől ne legyen kétségünk, hogy a legnagyobb változás egy fekete elnök lenne!

Wednesday, January 9, 2008

Hollywood ereje

Lew, a nyugdíjas légkondiszerelő tegnap azt mondta Mitt Romney gyűlésén, hogy neki ne a Tom Hanks mondja meg, hogy kire szavazzon. Ne Hollywood határozza meg, hogy kit válasszon meg elnöknek az amerikai nép. Lewnak nem volt igaza.

A New Hampshire-i első előválasztás bizonyos értelemben meglepetést okozott. Nem a republikánus oldalon. Ott bejött a papírforma, Mac is back, azaz John McCain arizonai szenátor elhozta az első helyet, Romney második helyre jött be, az evangelista keresztényekben gyengélkedő államban pedig Mike Huckabee harmadik lett. A libertárius Ron Paul és Rudy Giuliani nagyjából egálra jött ki, ami Paulnak siker, Rudynak bukta. Giuliani valószínüleg eltaktikázta magát.

Beszéljünk most a demokratákról! Az összes közvéleménykutatás szerint Iowa után Barack Obama, Illinois állambéli szenátor jó tíz százalékpontot vert Hillary Rodham Clinton New York állambéli szenátorra, és ez még a tegnapi eredményekben is így volt. A New Hampshire-i előválasztást mégis Hillary Rodham Clinton nyerte, a demokrata szavazatok 39 %-át hozta el, és mintegy ötezer szavazattal verte a 37%-os Barack Obamát. Hogyan lehetséges ez? Minden közvéleménykutató komplett idióta lenne? Ezek a jólfizetett szakemberek teljesen figyelmen kívül hagytak volna valamilyen fontos faktort, társadalmi mélyáramot? Vagy produkált Hillary Clinton az utolsó napon valami olyat, mely kicsavarta a vezénylő buzogányt a nagy chicagói hadvezér kezéből?
A racionális szemlélő számára nem.
Pedig.

Hillary a nőegyletben

Január 7-én Hillary Rodham Clinton – akit Iowa előtt sokan kritizáltak azzal, hogy az egykori Vaslady, Margaret Thatcher hozzá képest Teréz anya; nem válaszolt újságírói kérdésre, ha igen, a riporterek réme volt, s nem folytatom a hasonlatok sorát, mert az sok ízetlenkedésre adna alapot -, nos Hillary Rodham Clinton Portsmouthba látogatott, ahol a helyi nőegylet, vagy valami hasonló meghívására gyümölcstea-kortyolgatós, kandallótűz-fényű meghitt beszélgetés alakult ki nőtársakkal. Marianne Pernold-Young kérdésére először hajviseleti, majd életvezetési, belefáradási kérdések körül folyt a diskurzus, majd Hillary egyfajta ars politicát adott elő, hogy mi mindent is szeretne ő tenni ezért az országért. A volt First Lady hangja itt megbicsaklott, mintha szemét is furcsa fény futotta volna el. Mikor tegnap éjjel, mikor először láttam a youtube-on, azt mondtam, ügyes, próbálkozik Hillary Clinton, de őszintén szólva nem gondoltuk volna, hogy Baroness Münchhausent látjuk.



Obama-központ, Nashua

A Riverside sugárúton álló dél-nashuai középiskola előtt álló sor a moszkvai Vörös teret idézi, még a „ferdeszájú vén trotty“, Leonyid Iljics Brezsnyev idejéből, csak az a sor a Mauzóleum előtt a múltról szólt, ez meg itten, ahogy a sok fiatal Barack-drukkert nézem, inkább a jövőről. A fiatalok, az első szavazók, a harminc alattiak négy éve otthon maradtak, nem asszisztáltak George W. Bush újraválasztásához, és John Kerryben sem látták meg a magas hőfokon oxidálódó kerozint. Fél nyolcra hírdették a kezdést, nyolctól beengedik az embereket, akikből hiányzik a csürhementalitás, tudják, ez Amerika, működik, előzetes regisztráció nélkül is be lehet majd jutni, csak ülőhely nem lesz. Teli a tornacsarnok, nagy erőkkel képviselteti magát a világsajtó, mikor bejutunk, az első hír, hogy a szavazatok 3 %-nak az átszámolása után Hillary pont 3%-kal vezet. Negyed tíz után két perccel üdvrivalgás, a kivetítőn az MNBC közlése szerint 37-36 % a két jelöltre adott voksok aránya, John Edwards 17%-on áll, nem szólhat már bele a nagyok dolgába. Tight race (szoros verseny), meg too close to call (egyenlőre eldönthetetlen), ezek a leggyakrabban ismételt kifejezések a kivetítőn, közben a republikánusoknál John McCain már a győzelmi beszédét mondja – ott ennyivel egyszerűbb és egyértelműbb volt a szavazatszámlálás.

Jó egy óra még így telik, Hillary vezet, kicsivel, ha ez csökken, a tömeg üvölt, ha nő, pfujjol. Fired up – ready to go! Ez sokszor elhangzik, a szokásos Hope (Remény) meg Change (Változás) transzparensek mellett e mai este mottója a Change, We can believe in (Változás, amiben hihetünk). Elég hosszú, elég gyötrelmes a várakozás. Azért alig félmilliónyi szavazatot ne tartson má‘ ilyen sokáig összeszámolni. Persze a szavazatszám-közelség miatt nyilván mindenhol újraszámolnak többször is – ez itt most nem Florida 2000-ben. A kivetítőn a különböző településeket elemzik, melyik Hillaryé, melyik Obamáé. Úgy fél tizenegy magasságában Wolf Blitzer a CNN-ben bejelenti, hogy az Associated Press hírügynökség mérése szerint Clinton szenátor megnyerte a New Hampshire primaryt, ám ezt ő sem a maga, sem szűkebb hírszervezete nevében nem tudja még visszaigazolni. 10 óra 40-kor Blitzer a kivetítőn bejelenti, hogy Clinton szenátor nemsokára szólni fog a manchesteri kampányközpontban, amikor az Egyesült Államok Kongresszusának két képviselője érkezik a színpadra – sorry, a nevüket nem hallottam a nagy ordibálásban -, az ő feladatuk Obama szenátor felkonferálása.

A hangulat fokozhatatlan, most már mindenki fennhangon kész elindulni, változni, reménykedni, s megérkezik a színpadra Michelle és Barack Obama. Integetnek, megcsókolják egymást, a szenátor szólásra kész. Lecsendesíti az ünneplőket, és gratulál Clinton szenátornak. Mivel a kivetítő közben elhalt, ebből tudja meg mindenki, hogy Hillary győzött. Amerikában – mely minden multikulturalizmusa mellett azért alapvetően még őrzi az angolszász stílusjegyeket – nem szokás a jajveszékelés. „A remény nem vak optimizmus“, ez Obama szenátor egyik kedvelt fordulata, most is elmondja, bár nem a beszéd elején. Fáradtabb a hangja, önuralommal győzi le rosszkedvét. Dícséri a nagy részvételt, dícséri Amerikát, mely változást akar egy sötét korszak után. Befejezni a háborút Irakban, hazahozni a katonákat, bevégezni az afganisztáni missziót, a nemzet fejezze ki háláját a veteránoknak, hogy a XXI. század új kihívásaira koncentrálhasson. Ezek közé tartozik a szabadulás az olaj zsarnokságából, a környezetrombolás megállítása, a szegénység felszámolása világszinten. Meg tudjuk csinálni? Yes, we can! (Igen, meg tudjuk!) Ez a beszéd valószínüleg yes, we can-beszédként fog bevonulni a retorikatörténetbe, legalább tucatszor elmondta.

Obama nem hadfi, mint McCain, nem megy részletekbe. Obama nem bizniszmen, mint Romney, nem kezd gazdasági fejtegetésbe, Obama nem prédikátor, mint Huckabee, nem fejtegeti az isten-haza-család hármasegységét. És Obama, nem nő, mint Hillary Clinton, igaz Hillary sem használta ezt az érvet – egészen tegnapig. (Obama sajátlagossága viszont nem igényel magyarázatot, jól látszik a képernyőn. Nota bene Obama szinte soha nem említi explicite afroamerikai származását, ma is beszélt amerikai állampolgárságú latinókról, ázsiaiakról, de azt nem engedi meg magának, hogy a fekete ügyek szószólója legyen a kampányban, az visszaüthetne rá.)

Barbra Streisand homlokcsókja

Ezen a szinten – ne tévedjünk: a legmagasabb szintről beszélünk - egy politikus képzésének fontos eleme, hogy szónoki teljesítményét neurolingvisták és retorikai szakértők segítségével növelje, hogy legyen neki személyi trénere szociálpszichológiából, tömeglélektanból és Cipolla-tudományból, ugyanúgy, mint fitnessből, közgazdaság- és hadtudományból, legyen stylistja, fordrásza, öltöztetője, beszédírója (inkább beszédírói), ésatöbbi. A tömeg, a közönség, „az emberek“ hangulatának elkapása, adott esetben megfordítása benne van a munkakönyvi leírásában, a szakma része. És ennek vannak szakmai mesterfogásai, melyet leginkább színészek ismernek. Most én nem mondom azt, hogy Hillary Rodham Clinton egy olyan érzelemmentes gépnő, mint a Kristinna Loken által megszemélyesített T-X (Terminatrix) névre hallgató szereplő a Termitánor3-ban (r: Jonathan Mostow; 2003), aki a cél érdekében bármilyen eszközt meg tud játszani adott esetben, de azt mondom, ha arról van szó, hogy Hillary, ebben az esetben neked most jól jöhet egy kis hangrecegtetés, a szemben megjelenő furcsa fény, és a tétova mozdulat, mely elmorzsol egy könnycseppet szemcsücsökben, akkor azt mondom, ha segítségre volna szükség, akkor a Clinton-család szükebb baráti körében vannak jópáran, akik ebben segíteni tudnak. Odaröppen Julia Roberts Taosból (Új-Mexikó) vagy Barbra Streisand Beverly Hillsből (Kalifornia), és megmutatja hogyan kell.



A CNN felmérése szerint Iowában csak a demokrata nők 30%-a szavazott csak Hillaryra (vö. az azt megelőző őrmester-viselkedéssel), míg egy január 8-i napközbeni felmérés szerint a New Hampshire-i demokrata asszonyoknak már 47%-a preferálta őt. (Vö. Portsmouth, nőegylet, gyümölcstea, elérzékenyedés.) Ez elég lehetett Obamával szemben a 3%-os előny elérésére. Nem biztos, hogy csak a sírós hang, az érzelmes húrok pengetése hozta el a gyózelmet Hillarynak, de hogy szerepe volt benne, az biztos.
És ezért nem volt Lewnak igaza, mikor Hollywood és a politika kapcsolatát volt elemzendő.

Nashua, New Hampshire, január 8.

Tuesday, January 8, 2008

"May you live in interesting times"

Amerika nagy háborúja nem a függetlenségi háború volt, hanem a rabszolgaság eltörléséért indított mészárlás. Halottak száma: több mint 1.ooo.ooo. A rabszolgaságot nem sikerült eltörölni. Belekerült a szegregációs törvényekbe, a választási szabályokba, az iskola-rendeletekbe. Az elmúlt században a 60-as évekig a déli államokban folyamatos volt a fekete kisebbség üldözése és elnyomása, amely elől a hadsereg és a sport jelentett majdhogynem egyedüli kiutat. Több Kennedynek és bátor fekete vezetőnek kellett meghalnia, mielőtt Lyndon B. Johnson elnök eltörölte a "rekonsrtukciónak" nevezett szegregációs törvényeket, amely a "Jim Crow korszakot" jellemezte Amerikában.
wikipedia.org/wiki/Jim_Crow_laws
www.jimcrowhistory.org

40 évvel 1968, Bobby Kenedy és Martin Luther King Jr. halála után mintha az ő szellemük térne vissza az 1961-ben született fekete szenátor, Barack Hussein Obama szavaiban és terveiben.

LBJ óta vannak fekete képviselők és szenátorok is Amerikában, hiszen kialakítottak fekete többségű kerületeket, és ők rendre beszavazzák a közösségük által támogatott jelölteket. És azóta piros, azaz republikánus a déli államok többsége - korábban pont ugyanennyire volt kék, demokrata. LBJ tudta, hogy a liberálisok el fogják veszteni az elmúlt évtizedek stabil többségét a dél elvesztésével, mégis haladt a maga útján. (Apró iróniája a történelemnek, hogy John F. Kennedy halálával elnökké váló LBJ anno bizonyítottan választási csalással tört fel Texasból, mint az olaj. )

Amerika válaszúthoz érkezett. Ezeknek a napoknak, heteknek a jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Egy háromszáz éves, milliós áldozatot, kínt, szenvedést okozó "racial divide" meghaladása a tét. Obama az első, aki 4 éve nem fekete körzetből lett szenátor, 85%-ban fehér az a chicagói körzet, amit képvisel. Egy hete Iowában egy 97%-ban fehér állam demokratái repítették őt az első helyre, és ma, ahogy ez kinéz éppen, a döntően kisvárosi, fehér, gazdag és polgári New Hampshire erősen megtámogatja ezt a lendületet. Mit mond Obama a faji kérdésről? Semmit! Nem beszél róla! És közben talán mégis? Így kezdte Des Moinesban, amikor megköszönte támogatói bizalmát: "They said this day would never come"... ("Ők azt mondták, ez a nap soha nem jön el") Mindannyian érezzük, ki lehet ez az "ők"...



A Bushwhackaz torka elszorul, hangja megremeg... hogyan tudjuk ezt a tétet, ezt az érzést közvetíteni az óhaza irányába? Ez nem politika, ez történelem. Talán Reagen elnök óta nem volt/lehet/lesz ilyen fontos elnöke Amerikának! Küldjük persze a képket, a hangokat, hamarosan indulunk az Obama főhadiszállásra, a pátoszt visszafogjuk, hangunkat stabilizáljuk.. God bless America :)

Nashua, New Hampshire

Monday, January 7, 2008

„Élj szabadon, vagy dögölj meg!“

New Hampshire-ben nem viccelnek, noha ebben az új-angliai államban kevesebben élnek, mint a legkisebb new yorki kerületben vagy Szlovéniában, azért a hangzatos dolgokat szeretik, s nemcsak szeretik ezeket, de hangoztatják is. New Hampshire állam jelmondata – mely minden autó rendszámtábláján is olvasható – az, hogy Live Free or Die. Magyarra fordítva e kis írásnak a címe. Most azt hihetnénk hülyéskednek, de ez nem igaz. Mondok példát!


Lew hatvanas évei derákán jár, nyugdíjas légkondi-szerelő, jelenleg bizonytalan szavazó, nem döntötte még el, hogy másnap, a primaryn kire is adja a voksát. Mitt Romney-ra várunk éppen egy Salem nevű városkában, de most ne Arthur Miller híres drámájára, és az azt megelőlegező XVII. Század eleji történelmi eseményre tessenek gondolni, A salemi boszorkányokra, mert az a Salem Massachussettsben van, az meg legalább 30 mérföld innen délre.

Mitt Romney késik, dehát kampányúton van, ki ne késne olyankor. Lew arról beszél, hogy ennek a városnak például nincs polgármestere (kb. harmincezres), minden tavasszal összegyűlik a lakosság -közügyek irán érdeklódó része - és megszavazzák a költségvetést. Aztán felvesznek a piacról egy menedzsert, aki végrehajtja a közös döntést. Ha nem jó, kirúgják. A legtöbb kisváros New Hempshire-ben így működik. Lew szerint az emberi életet érintő legtöbb dologhoz nincs szükség kormányra, nagyon büszke arra, hogy államában nincsen például bukósisak-törvény, aki motorozik, az már felnőtt ember, el tudja dönteni, hogy szüksége van-e védőfelszerelésre a Harley-Davidson Fatboy-on, vagy nincs szüksége. Lew fontosnak tartja, hogy elmenjen szavazni, de függetlenként regisztráltatta magát évtizedekkel ezelőtt, ha az egyik párt jelöltjére szavaz, akkor utána újra be kell jelenteznie az independens táborba, de azt mondja, megéri a vesződséget. Lew haverja Dick, hasonló korfekvés, hasonló életpálya, megkérdi a beszélgetés egy adott pontján, hogy bocs a földrajzi tájékozatlanságért, de Jugoszláviához képest hol terül el Lengyelország. Mondjuk neki, hogy félreértett, nem jugoszlávok vagyunk és az amúgyis megszünt, de mindenképpen északra. És szép ország. Szép. Dick megnyukszik, az anyai nagyapja volt odavalósi.

A szavazóköri elnök perdül a mikrofonhoz, decens asszony, mint elmondja már Ronald Reagent is segítette itt helyben, annak idején (1980). Megkérdi hányan vannak az amúgy tömött teremben, akik nem itteni szavazók. Sok kéz. És hányan vannak, akik még nem döntötték el, kire is szavaznak? Megint sok kéz, az itt szavazók kábá negyede. Jó -, mondja, akkor a kormányzó most meggyőzi majd őket, és „lezárja ezt az ügyet“.

És jön is a kormányzó, a dúsgazdag mormon, aki Andy Brentlinger szerint olyan, mint az Antikrisztus, de ő ezt nyilván nem fogadná el, noha a Mormonok Könyve (Bibliája) szerint e hit a kereszténység, a judaizmus és az iszlám mellett a negyedik monoteista vallás, és nem az elsőnek egy alfejezete. (Lew szerint egyébként Romneynál ez a mormon dolog nem dolog, semmilyen szinten nem szabad a vallást összekeverni a politikával.) Romney feleséggel, gyerekkel, ikerunokákkal érkezik, elmondja, hogy szereti a családját, majd a maga mögé helyezett transzparensre mutat: Washington is broken.




Azaz a fővárosi politkának annyi. Egy másik táblára mutat, 14 pontban foglalták össze a lényeget, bár a 14. pont a tábláról hiányzik, viszont már az első pont is négy részből áll: - legyen Amerika biztonságosabb, legyen erősebb a hadsereg, legyen jobb a hírszerzés, erősítsék a szövetségi rendszert. Romney meglepő pontja az egészségügy: teljeskörű biztosítotti rendszert akar, hiszen egyes adatok szerint a 300 millió amerikai közül 70 milliónak nincs egészségbiztosítása. Régi mantrákat is ismétel: ne függjön Amerika külföldi olajtól. Családozik még, aztán kérdésekre válaszol. Kikel az otthonokba interneten betolakodó pornográfia és az illegális bevándorlás ellen, régi elnököket, Reagent és Teddy Rooseveltet emlegeti. A legérdekesebb válasz egy abortuszkérdésből kerekedik ki, nagyon képben van, finom de pontos cezúrát húz, emberklónozást, és az őssejtkutatás néhány mellékágát engedélyezné de a kutatást támogatná.


Romney élőben jobb, mint tévén, ahol leginkább aknamezőre tévedt szcientológus benyomását kelti, a tömeg mindenesetre élteti, Lew is azt mondja a végén, hogy döntött: rá fog szavazni.
Exeter tiptop kisváros, vöröstéglés épületek, fehér tornyok, rendezett viszonyok, a városháza elé várják John McCain arizonai szenátort, vietnami háborús hőst, aki éveket töltött az észak-vietnami pribékek tigrisketrecében hadifogolyként.



McCain nem foglalkozik adókkal, nem egészségügyezik, az ő témája a nemzetköziség katonapolitikai fénytörésben. Erős hadsereg kell, ezt például a konzervatív forradalmat indító Reagen értette meg igazán, meg is nyerte vele a hidegháborút. Dixit. Ki kell vonulni Irakból, de nem megverten, hanem méltósággal és ezt a nagy amerikai hadvezérek közé tartozó Petreus tábornok, bagdadi főparancsnok is tudja. Ha ő lesz az elnök, elfogják Osama Bin-Ladent, és az igazságszolgáltatás elé állítják. Ő át tudja lépni a pártkorlátkat, hiszen a demokrata, konzervatív-liberális Joe Lieberman is mellé állt, amit ezuton is köszön. John McCain egyébként 71 éves, ha megválasztják, a legidősebb elnök lesz, ha nem választják meg, akkor a történelem elmulasztotta végleg azt a lehetőséget, hogy egy vietnami veteránból elnök legyen. Eisenhower (1952-60) és idősebb Bush (1988-92) között az elnökök többsége rendelkezett valamilyen II. Világháborús múlttal. Éljenzés, transzparensrázás, szokásos jelenetek.


Az, hogy Derryben Operaház van egyáltalán nem magától értetődő dolog, hiszen ránézésre Derry nem jelentősebb település, mint mondjuk Dévaványa, ha tehetősebbnek is tűnik. A Derry Operában beszél hallgatóságához Rudy Giuliani, akit már az utcán anyáz két hangszóróval felszerelt fiatal konzervatív, abortuszpárti magatartását kérik számon (Rudy the baby killer), nem is igazi republikánus, bevándorlásügyben is puha. Bent meglehetősen gyér érdeklődés kíséri mondandóját, lekesedés zéró, Rudy vissza-visszatér örök vonatkozási pontjához, a 911-hez. Erősödni akar ő is, a Clinton által leépített hadsereget újra kell építeni, Kína és az oroszok is másként néznek majd Amerikára akkor. Őszintén szólva meglepő, hogy Giuliani, akit még néhány hónapja is a fő republikánus esélyesnek gondoltak, hogy eltaktikázta magát, látszólag felette is hogy eljárt az idő.

Concord New Hampshire fővárosa, a Barley House nevű étteremben tartotta délben az iowai győző, Mike Huckabee itteni rendezvényét, amelyen Huckaburgert osztottak az érdeklódőknek. Az éttermen kívül azonban a Huckabee-híveket legalább kétszer annyi Ron Paul-követő tartotta sakkban olyan rigmusokkal, hogy Huckabee, what would Jesus bomb? (Jézus mit bombázna le?), amire a válasz természetesen az, hogy Jézus senkit sem bombázna le. Ron Paul forradalmi, Ron Paul egyensúlyba hozza a költségvetést, Ron Paul lefaragja az adókat. Hajrá! Huck a skandáló tömeg mellett elsunnyog gyorsan a kampánybuszig, és elhajtat, hiszen tudja, hogy itt nem megismételhető az iowai siker.

Ennyit most a republikánusok évadjáról, a demokratáknál Obama komoly előnnyel vezet, ha nyer ez lesz talán az amerikai belolitikában a legnagyobb változás a polgárháború (1861-64) óta és van breaking news is: az amúgy kemény Hillary nőiesen bevetette a könnyfegyvert! Erról legközelebb. Amire érdemes figyelni, mert egy volt New Hampshire-i kormányzó, későbbi fehér házi stábfőnök, John Sununu mondotta egyszer, hogy In Iowa the people pick corns. In New Hampshire people pick presidents! (Iowaban kukoricát szednek az emberek, New Hampshire-ben pedig elnököt fognak.) Tessék figyelni ma éjjel!

2oo8 jan 7,
Nashua, New Hampshire

Friday, January 4, 2008

Első menet: a gyorshírek után

Lezajlott az elsó forduló – most zajlik csendben épp a második, a republikánus caucus Wyomingban –, némileg meglepő eredmények születtek Iowában. A jó 95%-ban fehér lakosságú, kiemelkedó állami oktatási rendszerrel rendelkező farmerállamban a demokrata párt támogatói kétszer annyian mentek el szavazni, mint négy éve és egy fiatal (46 éves), fekete szenátort választottak jelöltjüknek. Egy roppant populista ígéretkupaccal versenybe szálló férfiú és egy népszerű volt elnök ambíciózus és szenátor-foglalkozású felesége előtt. Vajon miért?
Talán mert Obama a change, változás szóra alapozta kampányát, és ezt ő hitelesen is tudja képviselni. Hillary hívószava a tapasztalt, az experience volt – de Amerika változást akar.
És a másik oldalon, ahol egy jócsaládból való úrifiú, akinek már a papája is elnök akart lenni, és el is indult 1968 nehéz problémákkal terhes elnökválasztási évadján, aki kőgazdag, és jó sok pénzt is költött az iowai kampányra - a New York Times számítása szerint négy dollárt minden regisztrált helyi szavazóra -, csak a második lett egy két hónapja még teljesen ismeretlen jelölt mögött. Vajon miért?
Arkansas-i kormányzónak lenni olyan, mint igen félreeső helyen polgármesterkedni Magyarországon. Mike Huckabee szexepilje is az establishmenten-kívüliség. (Persze frontvonalba emelt keresztény fundamentalizmusa mellett – felmérések szerint Huck támogatói 70% fölött az evangelista szavazókörből kerültek ki.)
Mi következik mindebből?
Egyenlőre még kevés dolog dőlt el, a hárommilliós Iowa csak az Egyesült Államok lakosságának csak egy százaléka, nem is reprezentatív egy százaléka. A nemzetközileg is ismert, és sokáig vezető repubikánusnak gondolt volt new yorki polgármester, Rudy Giuliani az elsőként szavazó nagy államra, Floridára gyúr, Iowára nem költött pénzt, nem is kapott csak pár százalékot. A volt vietnámi hadifogoly, John McCain erős New Hampshire-ben, iowai rossz szereplése ellenére elhozhatja az észak-keleti jenki államot és így még versenyben maradhat. A gazdag mormon ember, Mitt Romney, akit a „szegény“, „ismeretlen“ Mike Huckabee lenyomott, csak akkor maradhat versenyben, ha jól szerepel New Hampshire-ben és aztán megnyeri Észak-Karolinát. New Hampshire Huckabee számára döntő lehet, ha itt nem ér el jó eredményt, megtörik a lendülete, később már a nyagyobb államokban egyre kevésbé lehet sikeres aktivistákra épülő, kis költségvetésű taktikája. A libertárius, „APEH“-ellenes Ron Paul, ha nem is esélyes, de „faktor“ New Hampshire-ben – az országnak ez a része (Új-Anglia) fogékony a libertárius-liberálanarchista gondolatra.
A demokratáknál Obama nagy lépést tett affelé, hogy az Egyesült Államok első fekete elnöke legyen. Hillary Rodham Clintonnak még mindig jó sok a kampánypénze, még mindig Bill Clinton a férje, még mindig dinasztia-alapításban gondolkodnak, mint egykor a Kennedyek, s noha sokan leírják őket, mint a „régi fiúk klubjának tagjait“, „Beltway-banditákat“ (washingtoni bennfennteseket), a Clinton-nosztalgia hét Bush-év, 911 és az iraki háború után igencsak működik ebben az országban. John Edwards sem esélytelen, ám szerintünk demokrata oldalon Hillary és Barack között fog eldőlni. Nem is mondhatnánk mást itt, Obama szenátor szülőfalujában, Chicagóban.

Thursday, January 3, 2008

Barack and Mike

Két kedvencünk is jól teljesített ma, nagy az öröm.

212es Demokrata választókerület, Des Moines, IA, USA

A hely szelleme minket is megérintett a hómezők városában. Többször is.

Az indián demokrácia alapjai

Amikor az amerikai demokráciát kitalálták, a nagy pártok jelöltállító jelölései „füstös, hátsó szobákban“, titkos jelölések által, a nyilvánosság elől rejtett klán és frakcióharcok eredményeként alakultak ki. A 19. században a demokrácia elérte a pártokat is, kialakult a caucus módszertana (az indián szó egybegyűlős megbeszélést jelent). A jelöltállítás a későbbiekben leírt megbeszélős, bázisdemokratikus folyamatát azóta sok állam elhagyta, és az ausztráliból elterjedt titkos szavazást alkalmazza már primary-k, előválasztások során. Az előválasztás rendes választás, demokrata demokratát, republikánus republikánust választ szavazócédula, urnaeszköz és szavazatszámlálás által. Az ötven államnak azonban van egy kisebbsége, amely azonban túl bonyolultnak találta ezt a processzust: 14 állam ma is az algonquin indiánok döntéshozó gyűldéit találták meg maguknak mintának és névnek. Caucus olyan államokban van, mint Iowa vagy Nevada, kis lakosságú államokban. Iowában például 99 megye van, a megyék néhány „szavazókörre oszalanak“ és ott a precinct captain vezetésével a regisztrált pártszavazók jelöltet választanak.



A West Valley High School, egy középiskola, Des Moines nyugati részén van, ebben található a 212-es szavazókör. Itt van a 213-as is, ez a republikánusoké, de meglehetősen ásít az unalomtól, inkább a 212-est választjuk, itt a demokraták gyűlnek. Este fél hétkor kezdődik a caucus, 6kor még megjelenik Michele Obama is.



Egy nagy terem ez, bejövetelnél regisztrálnak, matricákat osztogatnak, azokat ragasztják magukra, de jönnek olyan demokraták is, akik nem döntöttek még, és majd itt döntenek, hová is állnak. Hillary Clinton tábora van a legközelebb a bejárathoz, töpörödött kékpólós asszonyka a precinct captain. Mögöttük, a bal sarokban Barack Obama támogatói, mellettük Joe Biden népe, aztán az új-mexikói Bill Richardson rajongói. Hillaryékkal szamben John Edwards tábora, akit még itt északon is egy déli kinézetű és természetű hölgy képvisel, mögötte néhány sárgapólós Chris Dodd-támogató tűzoltó szerénykedik. A nemzetközi érdeklódés is jelentős, előbb egy finn sajtómunkás kérdezi a véleményünket, aztán valamelyik spanyol televízió munkatársa. Felbukkan a Fuji TV Tokióból éppúgy, mint az Al-Arabiya News Chennel feltűnően nem-csadoros riporternővel. Obama precinct captaine idósebb jófej, köré gyűlik a legtöbb ember. A ceremóniamester elmondja, hogy most már egyre kevesebb idő van, az egyes táborok aktivistái egyre elkeseredettebben keresik teremben kóválygó bizonytalan szavazókat. Kiderül az is, hogy ebben a szavazókörben 2004-ben kevesebb, mint feleennyien voltak. Megértették az emberek az idők szavát – sokan akarnak a változás részesei lenni.
Már az első számoláskor Obama hívei vannak magasan a legtöbben, Hillary és Edwards tábora szemre egyforma, mint ahogy Bidené és Richardsoné is. Chris Dodd hívei mindenféle tereptárgyak mögé bújnak, nem jó most Chris Dodd-hívőnek lenni Des Moines, Iowában. Számolnak, újraszámolnak, kiderül, hogy Joe Biden hívei nincsenek meg a minimális 15%, amennyi a törvény szerint kell, hogy szavazókörönként továbbmenjen a jelölt. Doddék meg sem számolják magukat. Szánakozik kicsit a precinct captain, aztán elmondja a szenátor híveinek – amit már úgyis tudtak, hogy reggel óta érvényben van két középerős és egy gyenge jelölt (Biden, Richardson, valamint Dennis Kucinich) felhívása a hívekhez: ha nem sikerül önálló eredményt elérni, akkor második lehetöségként Barack Obamát támogassák! A friss függetleneket a jelöltek helyi csapatkapitányai győzködik.



A több mint ötven főből mégis csak 15 köt ki Obama táborában, többiek eloszlnak a többi jelölt között. Szétnézünk az arcokon, a négyszázhúsz regisztrált választó néhány kivételtől eltekintve fehér választó – ahogy már említődött: ilyen erővel lehetnénk Mecklenburgban vagy Schleswig-Holsteinben is – most arra szavazott az ide-oda álldigálással, hogy ők egy fekete embert szeretnének az Egyesült Álamok elnökének. Abban az Iowában, ahol még soha, sehol, semmilyen pozícióba nem választottak színesbőrűt. Ebben a szavazókörben Barack Obamát majd kétszer annyian választották, mint az itt második Hillary Rodham Clintont.

A kínai módszer

Grinnell, Iowa január 3. 12.33 PM

Grinnell álmos kisváros Des Moines és Iowa City között, bár nevezett település városjellegét számos európai városszociológus megkérdőjelezné. Egy utcaszerű utcája mindenesetre van, na annak a folytatásában van a Veteránok Emlékháza ahol január 3-án, helyi idő (GMT -6) szerint délelőtt a volt Arkansas-i kormányzó, Mike Huckabee találkozott támogatóival. Az utcában egy-két transzparens, melyek a Huckaboom-ot, a volt kormányzó elóretörését ünnepli. Érkezésünkkor már Huck kampánybusza beállt a kamerák elé, azt még nem lehetett tudni, hogy bennt mi folyik, az ablakok sötétítettek, nyilván fontos kommunikációs meccsek zajlanak, majd a meghírdetett idópont után öt perccel meglátjuk Mike Huckabee-t, az új republikánus üdvöskét.
Van egy kínai mondás, hogy jobb valamit egyszer látni, mint tízezerszer hallani róla. Mi talán még tízezerszer nem hallottunk Mike Huckabee-ról, most mindenestre jól megnéztük magunknak. Nem látszik rajta, hogy elhagyta korábbi testsúlya egyharmadát. Nem látszik rajta, hogy még sosem ivott sört. Nem látszik rajta, hogy szociálkonzervatív lenne.
Egészen addig, míg ki nem nyitja a száját. Mielőtt még kinyitná a száját, először a felesége beszél, és ebből már sokminden kiderül. Például az, hogy a First Lady-jelölt vonzódik a mályvába hajló lila színhez, talpig ebbe öltözött, rajongva szereti életre szóló társát, három gyermekének apját, azt gondolja, legalább olyan jó elnök lenne belóle, mint amilyen apa, aki a hátsó kertben hamburgert süt grillen.
Ezután már nincs más hátra, Huck jön. Huck igazi amerikai sikersztorinak látja a maga kampányát, olyan amerikai történetnek, amely az egyéni feladatvállaláson, a családi, közösségi szolidaritáson, a kemény munkán és a jószerencsén nyugszik. Huck kisvállalkozás-barát politikát szorgalmaz. Huckot felháborítja, hogy nem elég, hogy a belföldi biztonság és a külországban folytatott háborúra nemcsak, hogy számos amerikai adódollár megy el, de a hordónkénti 100 dolláros olajár még a terroristákat kibocsátó országokat is gazdagítja. Huck ilyenkor olyan, mint az egyszeri magyar miniszterelnök, aki szaud-arábiai labdarúgókban látta meg a terroristát. Viccesen. Huck egyébkét elóző este az aznap újraindult Jay Leno Showban vicceskedett, az első újságírói kérdés is erre vonatkozott. (A hollywoodi írósztrájk miatt a legtöbb talk show szünetelt az utóbbi hónapokban, aztán Steven Colbert és Jon Stewart úgy döntött, hogy januártól újraindul, poénszerző tévés írók nélkül is, erre a többiek is, Leno, David Letterman, Conan O’Brian is újraindultak tegnap, utóbbiak szakálszőrzet növesztésével fejezték ki elégedetlenségüket.) Huckban egy valódi szappanopera-szerző veszett el: mond vicceset, aztán szívszorít. Például azzal, hogy 1966-ban, mikor 11 éves volt, majd meghalt egy elektromos gitárért, a szülei, mert szerető szülei voltak, megvették neki, 99 dollárért, de egyéves árúhitelre, 12 hónapig nyögték, de addigra ő már gitározott, véresre gitározta az ujjait, és ma is gitározik néha a barátainak, anno még roszabbul, ma már egész jól.
„Kérdezhetnék tőlem, hogy akkor az e a jó, ha mindenki elmegy szavazni, szavazzon bárhová is? Nos, én most elmondom maguknak, hogy az mindenképpen jó, ha Mike Huckabee-re megy el ő, és a családja szavazni. Ha tudnak ilyen emberről a szomszédjukban, annak még a havat is lapátolják el a kocsibejárója előtt. De ha nem Mike Huckabee-re menne szavazni, akkor azt a szomszédot ne forszírozzák, az nézze meg az Orange Bowl-t (az amerikai futball egyik jelentős eseménye, pont mára esik) vagy egy jó filmet DVD-n. Ha mégis el akarna menni, inkább lapátolják a havat az ő garázsa elé!“ Mike Huckabee-nek sokféle jelvényét árulják a barátság kampánymunkások a Veteránok Emlékcsarnokában, az egyiken itt is arra bíztat, ha egy barát a demokratákra szavazna, akkor szelíden, barátságosan, de akadályozzuk meg azt a barátot, hogy elmenjen szavazni.
Nem tudom, hogy az Alapító Atyák általában, és Thomas Jefferson pedig különösen vajon mit gondolna erről?

Wednesday, January 2, 2008

Demokratáéknál jártunk

Az Iowa caucus előtti utolsó napon már nem a média irányába, hanem a helyiekre koncentrálva kampányolt minden jelölt. A Bushwhackaz a demokrata élharcosok táborában járt. Obama erőteljesnek, reménnyel telinek tűnt, aki úgy mozgatta a közönséget, olyan szónoki képességekkel bír, amit tán még Magyarországban is nehezen találhatnók.



Hillaryt férje mutatta be, és inkább egy újabb kötelező körnek tűnt mindkettőjük számára az esti kampányzáró. Sokan mondják, hogy Hillaryn az látszik, úgy érzi: "jár" neki ez az elnökség, ez a mondat a támogatói és az ellenfele támogatói szájából nyilván másként és másként hangzik. Szerda este alapján egyetérthetünk.







Tuesday, January 1, 2008

Bevonulási zene

Igy érkeztünk meg Des Moines, Iowába.

Közel Jézushoz

Mikor a pilóta bemondta leszállás előtt, hogy a külsó hómérséklet Minneapolisban -17 fok, akkor arra gondoltam, hogy ilyen közel még sosem jártam az észak-dakotai Fargóhoz, és ha látok terhes rendőrnőt a reptéren, akkor II. János Pálhoz hasonlóan megcsókolóm az anyaföldet, mint ő tette ezt pápasága elejének számolhatatlan és szapora külföldi vizitációi során. Terhes rendőrnő nem volt, a talajcsókolás elmaradt, viszont ez már az a préri, ahol az emberek egy része meg van győződve arról, hogy az Éden Missouriban van, hogy az indiánok egy része prekolumbiánus szentföldi bevándorlás miatt sziu-héber keveréknyelvet beszél, de a héberre (arámira) nem is volt szükség annyira egyébként, hiszen. Hiszen, mint egy nemrég a latino bevándorlás miatti iskolai spanyoloktatás szükségét firtató kérdésre egy nebraskai háziasszony azzal válaszolt a televízióban, hogy „Spanyol? Szép nyelv, de kösz nem! Nekem jó az angol, ha Jézusnak jó volt, nekem is jó lesz!“.
Az új év első napján a találgatás az, hogy milyen következményei lesznek, ha a három demokrata éllovas (Hillary Rodham Clinton, John Edwards, Barack Obama) hármas egált hoz ki eredményként ezen az első előválasztáson ebben a Lengyelország-méretű kukoricamezőn, amely Iowa államot jelenti? A másik irányú találgatás, hogy a sokáig éllovasnak gondolt Giuliani visszaesése esetén mit kezd egymással a két „istenes“ republikánus, Mike Huckabee és Mitt Romney. A The New Republic volt főszerkesztője, Hendrik Hertzberg írja a New Yorkerben, hogy mikor George Romney michigani kormányzó 1968-ban megcélozta az elnökséget, akkor mormon vallása csak egy volt az életrajzi adatok sorában. Fiának mostani kampányolásában viszont ez az egyik főmotívum. Keresztény fundamentalizmus, mint a kor válasza a világ kihívásaira. A két megelőző választáson Busht hatalomba segítő keresztény jobboldalnak ugyanis még nincs hivatalos jelöltje, többen rajtolnak erre a pozícióra, de az említett két úr az esélyes. Huckabee is kemény, mint a vídia, a baptista pásztor és volt kormányzó kérdésre („Ön szerint csak baptisták jutnak a Mennyekbe?“), úgy válaszolt, hogy sajnos még a a baptisták közül sem mindenki jut el oda, ahová minden igazhitűnek célja eljutni. A hit – most úgy tűnik – fontosabb szerepet játszik majd ezen az amerikai vűlasztáson, mint az a XX. Században megszokott volt.
Nem olyan kérdések vannak, hogy akkor letüdózte-e vagy nem-e tüdőzte le. (Obamát megkérdezték azért erről is. Nem büszke rá, hogy kipróbálta, de, ha már a szájában volt a dzsó, akkor le is tüdőzte, hiszen „that was the point“.) Huckabee azt állítja, hogy sört sem ivott soha. Izgalmas gondolatkísérlet belegondolni, vajon a néhai Hunter Thompson mit is mondott volna erről az arkansasiról. Romney kárhoztatja Európát a felvilágosodásért, az „Amerikai Hit“ jelszavával vág neki ennek a kalandnak és az mondja, hogy bárki, aki letérdel az Örökkévaló előtt, az benne szövetségesre talál
„Jézus elég okos volt ahhoz, hogy soha ne induljon választott tisztségért“ – ezt a bölcsességet is Huckabee-nek köszönhetjük, aki ha magyar lenne, biztos mézeskalács-figura lenne, tükörrel a hasán.

The race is on: A demokrata versenyzők

Hillary Rodham Clinton. Nem csak az udvariasság íratja elôre a nevét 2008. január elsején, de az is, hogy pillanatnyilag még ô tûnik a legeseélyesebb jelöltnek. It takes a Clinton to clean up after Bush - az egykori First Lady ezzel a csatakiáltással vágott bele a kampányba. Mikor szenátor lett New York államban még tagadta, hogy férje nyomdokain visszatérne a Fehér Házba. Néhány éve életrajzi könyvet jelentetett meg, de még a szélesedô kiadói kampányban is tagadta elnöki ambícióit. Tavaly a Le Monde magazinja Madame President címlappal és az ô fotójával jelent meg, mintegy jelezve, mit vár a külföld Amerikától.
Legnagyobb elônye: Bill. Talán a legnagyobb hátránya is, a demokratáknál alapvetô a clintoni évek értékelése elfogadásához. Külpolitikai programal kampányolhatna, de szépségfoltja, hogy a Kongresszusban megszavazta az iraki háborút. Félelem vele kapcsolatban táborában, hogy a republikánus tárfélen elutasítottsága igen magas, jelöltsége egységbe forraszthatja az ellentábort.


Barack Obama. Ha Clintonné az elsô nôi elnök lenne, akkor az ifjú (sz: 1961) illinoisi szenátor pedig az elsô fekete elnök. Obama ugyanakkor “nem igazi” amerikai fekete, anyja fehér, apja kenyai bevándorló. Obama soha nem támogatta az iraki háborút, programja jóval liberálisabb az egyre centristább pozíciót elfoglaló Clintonnénál. Az elmúlt idôszakban egyre esélyésebbnek látszik, nem teljesen függetlenül attól, hogy az amerikai háziasszonyok televíziós szupersztárja, Oprah Winfrey is melléállt.

John Edwards. Ügyvéd, gazdag észak-karolinai szenátor, vagyona mintegy 30 millió dollár. Amerikai értelemben vett szocdem populista, nem valószínû, hogy beleszólhat Clinton és Obama versenyébe, és alelnök-jelölt sem lesz valószínűleg újra. Nem elôször próbálkozik, négy éve azonban a kecsupos ember (John Kerry, a Heinz-paradicsombirodalomba beházasodott késôbbi jelölt) lenyomta. Párosuk is sikertelennek bizonyult a Bush-Cheney duóval szemben, még a közös kampányszlogenben sem tudtak megegyezni, így különboző jelvényeket osztogattak.

Dennis Kucinich. Az ohioi ember mindig elindul - így volt ez 2004-ben és már többször azt megelôzôen is -, soha nem jut túl az elsô kanyaron, és ez nagy valószínûséggel így lesz most is.

Christopher J. Dodd. Connecticut-i jenki Arthur király udvarában - idézhetnénk Mark Twaint, de most minek ide Mark Twaint idézni. Az északkeleti állam szenátora 64. éves, apja a nürnbergi perben amerikai hadbíró volt - a történelmi rálátás tehát eltagadhatatlan tôle.

Joseph R. Biden Jr. A kis, északnyugati Delaware állam szenátora ôsidôk (1972) óta, a Szenátus külügyi bizottságának tagja. 29 évesen lett szenátor, még ebben az évben autóbalesteben elveszítette feleségét és a három közül egyik gyermekét. Amerikában szeretik az életet újrakezdôk történeteit, Joe Biden sztorija is ilyen, ez azonban valószínûleg kevés lesz az elnökséghez.


Bill Richardson. A Vadnyugat egyetlen liberális államának vezetôje. Az új-mexikói kormányzó a jön föl, mint az olaj, de az a szomszédos Texas ügye. Erôsen háborúellenes, ám a szabad fegyverviselés barátja, bevándorláspolitikája progresszív. A két vezetô demokrata jelöltre nem veszélyes, de john Edwardsra még ráijeszthet.

The race is on 2: a republikánusok

Rudolph W. Giuliani. A new yorki fôügyész, majd polgármester portfóliójába tartozik a város megtisztítása, bûnözésének csökkentése, a World Trade Centert ért támadás idején helytállása. Amíciója régen ismert, évekkel ezelôtt a vele nem szimpatizálók elhíresztelték, hogy prosztata-rákja van, hogy túl öreg (64 éves - ahogy a nóta is mondja), többször vált, abortuszügyben liberális, és amúgyis: egy new yorki republikánus már majdnem demokrata a GOP (Grand Old Party) déli-középnyugati szavazói számára. Rendőrfőnökét, akit Bush csapatába ajánlott mafiavádakkal állítják éppen bíróság elé, ami az evangelista jobboldalon amúgy sem túl népszerű Rudynak az álmoskönyv szerint sem jelent sok jót.

John McCaine. A formabontó republikánus (Barry Goldwaterhez, az 1964-es vadnyugati zsidó cowboyhoz hasonlóan) a napfényes Arizona küldötte a Kongresszusban, elôbb képviselô (1983), majd szenátor (1986). A Tengerészet pilótájaként vett részt a vietnami háborúban, hat évet töltött hadifogolyként az észak-vietnami pokolban; patriotizmusa megkérdôjelezhetetlen, ugyanakkor számos alkalommal bírálta a Bush-adminisztráció politikáját. Esélyei ugyanakkor csökkenôben.

Mitt Romney. A közmondásosan jenki liberális Massachussetts egykori konzervatív kormányzója, a kőgazdag befektetési bankár, akinek már az apja is - Michigan kormányzójaként - indult az elnökségért 1968-ban. Mitt az amerikai történelem legfontosabb újkori néhány évét derék francia polgárok megtérítésével töltötte az öreg kontinensen nadrágtartóban és Mormon könyvével a kezében. A fiú tehát a papa hajdani stratégiáját követi, komoly pénzek állnak mögötte, pénzügyi zseninek tartják, ellene szól hite, mely az Egyesült Államok nagyobb részében kevéssé szimpatikus vallási affiliációnak számít, Utah államban viszont nyerô. Ettôl függetlenül nem esélytelen.

Mike Huckabee. A Nagy Fogyó Üstökös. Arkansas állam kormányzója volt, mint Clinton, ugyanabban a Remény (Hope) nevû városban látta meg a napvilágot. Déli baptista lelkész, a Sátánnal vívott küzdelmét jól bizonyítja, hogy hôsiesen küzdött a kalóriák ellen, kitartással, kemény munkával korábbi testsúlya egyharmadától megszabadult. Két dolog izgatja: a Sátánnal való biblikus küzdelem és a rock’n’roll, Walker, a texasi kopó, azaz Chuck Norris is támogatja. Az elmúlt hetekben nagyon feljött, ellene szól, hogy a demokraták nagyon szeretnék ellenfélnek, mert minden esélyes jelöltjük verhetônek látja.

Dr. Ron Paul. Nôgyógyász és képviselô Texasból, de atipikus, amit már az is jelez, hogy kicsinyke kampánypénze dandárját Északkeleten gyújtötte. A Kongresszus legradikálisabb képviselôje, adófaló libertárius, háborúellenes, abortuszellenes, legalizálná, és az egyéni felelôségvállalás alapján leépítené a “nagy ellátórendszereket”, amik amúgy Amerikában nem is olyan nagyok, pláne, ha Svédországból nézzük. Ötletesen kampányol, de ettôl még valódi esélye nincs.

Duncan Hunter. Mr. Konzervatív a napsütötte San Diego-ból. Tetszik neki a Berlini fal, vagy legalábbis az a térelválasztó, melyet Izrael állam és a Palesztin Autonómia között építettek, márha az városától délre és végig a mexikói határ mellett felépülne. Ettôl függetlenül esélyei tartanak a zérushoz.

Fred Thompson. Ronald Reagen legkisebbik unokája, máramennyiben fontos állami megbízatásai (Watergate-bizottsági tanácsos 1973-74) és választott tisztségei (Tennessee állam szenátora 1994-2003) mellett színészként is mûködik, a Law and Order c. tévésorozatban kerületi ügyészt játszik. Kemény konzervatív, de nincs sok pénze, esélyei határosak.

Tom Tancredo. Colorado állam képviselôje, együgyes jelölt-jelölt, aki áramot vezetne a Rio Grande-folyóba, hogy csökkentse az illegális bevándorlást. A vitákon még részt vett, aztán kigolyózta magát.


És a harmadik ember? Ez most nem egy filmtörténeti koronaékszer címe, hanem esetleges politikai realitás. Harmadik jelölt elôfordul az amerikai választások történetében, mint George Wallace alabamai kormányzó 1968-ban, Ross Perot 1992-ben, vagy Ralph Nader 2000-ben. Most leginkább a jelenlegi new yorki polgármestert, Michael Bloomberget emlegetik lehetôségként, pont a blog indulása idején látszik egyre komolyabb lehetőségnek. Ô nem csak fontos posztot tölt be, de Amerika egyik leggazdagabb embereként kampány fundraisingre sem kellene túl sok idôt fordítania. Igaz, utóbb többször Obama társaságában mutatkozott