Wednesday, February 20, 2008

Buffalo Soldier

2005. Szeptember 6-án, 111 éves korában hunyt el Mark Matthews, a legidősebb élő Buffalo Soldier. A koreai-háború idején integrált katonai egység utolsó katonáját az arlingtoni Nemzeti Temetőben hantolták el, ünnepélyes körülmények között. Ám ma 2008. február 20-a van, mi közünk mindehhez?

Barack Obama megnyerte Wisconsint! Megnyerte szülőállamát, Hawaii-t is. Rossz hír Hillary Clintonnak, aki Youngstown, Ohióban mondott beszédet, már március 4-ére koncentrálva, hiszen neki kulcsfontosságú, hogy nevezett dátumon Texast és Ohiót, a két nagy állam számos delegáltját elhozza, s így versenyben maradjon. Az igazi rossz hír Hillarynak, hogy Obama az ő – nevezzük így - tradicionális választóit is elhozta, kétkezi dolgozókat, idősebbeket és nőket egyre növekvő számban, és ez már nem tartozik a vicc kategóriájába. Hillary Rodham Clinton kényszeredett mosollyal, csinált lendülettel mondja beszédét, lengeti a tapasztalatkártyát, tetteket követel a szavak mögé, de nincs vele az erő.

Barack Obama a texasi Houstonban tartott beszédet 20,000-es hallgatóság előtt, némileg udvariatlanul, Hillary Clinton „szavába vágva“, még az ő beszéde alatt elkezdte a sajátját, át is kapcsoltak rá az országos network-tévék. Korábbi beszédeiből ismerős lózungokat idézgetett egy darabig, majd előhúzta Irakot, és hogy ő soha nem szavazta meg a háborút. Ezt már tudtuk. Az iraki hábború most havi 9 milliárd dollárba kerül, és Obama kedvencét, John Fitzgerald Kennedyt idézte, hogy a tárgyalás nem a félelem, hanem az erő jele. És itt jött az új elem! Texasban vagyunk, illetve volt ő, abban az államban, melyben már a George W. Bush előtti demokrata kormányzóasszony, Anne Richards is veszkóban, lóval, Stetsonban, winchesterrel a kézben fotóztatta magát. Texas, „a magányos csillag állama“ kemény hely, katonai állam, itt a legigazabb az, hogy az „amerikaiak Marstól származnak“ (míg az európaiak Vénusztól), ide kemény duma kell. John McCain itt hazafiságból jobb, mint Obama, és előző nap Obamáné, Michelle tett egy szerencsétlen nyilatkozatot is, melyet kampánystratégiailag helyesnek tűnhetett elsikálni. („Életemben most először vagyok büszke az Egyesült Államokra!“)

Obama azt mondta erős főparancsnok lesz, kötelessége megvédeni az amerikaiakat, jól fogja vezetni a világ legerősebb hadseregét, és gondoskodni fog a „bátor férfiakról és nőkről“, akik távoli frontokról térnek vissza. Szót ejtett anyai nagyapjáról is, aki Patton seregében szolgált (II. Világháború, európai hadszintér), és a nagymamáról is, aki hadiüzemben dolgozott futószalagok lélekölő hangulatában. Nem lesz több hontalan veterán, nem lesz olyan kiszolgált hadfi és hadleány, akiről nem gondoskodik az állam. De!

De visszaállítja a habeas corpust, bezáratja Guantanamót – a kínvallatásokról, „nem-szokványos kihallgatásokról, kemény kérdezésről“ nem beszélt -, de ugyancsak ő volt az egyedüli McCain és Clinton társaságában, aki a nap amerikai külpol híréről, az ősellenség Fidel Castro Ruz kubai caudillo (diktátor – spanyol) bejelentett nyugdíjba vonulásáról nem ejtett szót. Csak előre, sose hátra.

Mégis, Barack Hussein Obama, az Egyesült Államok 44. Elnökségének napról-napra esélyesebb jelöltje ebben a kampányban az eddigi legharcosabb, legmilitaristább beszédét mondta, olyan volt, akárha a polgárháború idején alapított 10. Lovassági Regiment szóvivője lenne, melyet Fort Leavenworth, Kansasban alapítottak 1866-ban, s később ellenfeleik, az indián harcosok neveztek el Bölénykatonáknak (Buffalo Soldiers), és a néhai Bob Marley énekelt róluk messzehangzóan.

1 comment:

Unknown said...

"...ide kemény duma kell."

helyesen: ide kemény duma kell, bae! :)