Tuesday, February 5, 2008

Get Carter

Még a Bushwhackazt is a felhőkből a földre kényszerítette a szuperdelegáltak dolga a Demokratáknál. Eddig nem nagyon volt szó róluk, pedig nagyon is jelen vannak - sőt, éppen elnökjelöltet választani készülnek! De kik is ők?

Nyolcszáz, tehát nagyon nem néhány tucatnyi, viszont annál befolyásosabb Demokrata szerte az ötven egyesült államból. Kormányzók, volt kormányzók, szenátorok, volt szenátorok, vagy épp volt elnökök, mint William Jefferson Clinton. A számuk már önmagában is felér egy gyomrossal: várjunk, nem 2000 körüli szavazat kell ott a jelöltséghez? Debiza.

Persze ez a sztori is Carter elnökkel kezdődik, aki teljesen outsiderként került a Fehér Házba - nem is teljesitett túl jól, sőt. Az ő jelöltsége után döntött úgy a párt, hogy a demokrácia jó dolog a jelöltválasztásban, de nekik mégis volna egy jobb ötletük.

Igy kerülünk most abba helyzetbe, hogy a kerek egy esztendeje tartó versengésről sokan gondolják hirtelen, hogy már rég le van játszva, és bizony nem a junior illinois-i szenátornak áll a zászló, hanem a demokrata establishment darlingjának.

Igy képzeljük hát a szuperdelegáltakat?



Illúzióink maradékával inkább ilyennek talán:



Nehéz elképzelni, hogy a szuperdelegáltak rezzenéstelen arccal megfordítanak egy 300 vagy akár 700 delegáltnyi Obama előnyt augusztus végén Denverben, a Demokrata Párt konvencióján, naggyűlésén... vagy?

Mindenesetre magyar idő szerint kedd délután kettőtől szerda hajnali háromig szavaz három időzóna-határon át több mint két tucat állam Észak-Amerikában, és négy esélyes jelölt közül három legalább akkora upset lenne, mint egy touchdown, úgy 35 másodperccel az órán.

1 comment:

Tom said...

Királyfi, ugye már te sem hiszel a mesékben? Kérdezte Obamát kampánymenedzsere, amikor rácsodálkozott a demokrata elnökválasztó hadseregre.