Thursday, February 14, 2008

Esélylatolgató

John McCainnek integrálnia kell saját pártját, hogy minnél többen szavazzanak novemberben és minnél kevesebben szavazzanak át a demokrata jelöltre. Utóbbi személye még nem világos, de.

Az átszavazás valódi lehetőség, a napokban épp egy nagynevű republikánus, Ike Eisenhower négycsillagos tábornok és amerikai elnök (1952-60) unokája jelentette be, hogy „egy élethossznyi republikánus politizálás után is, ha Obama megszerzi a demokrata jelöltséget, akkor őt fogja támogatni“. Nem kicsi.

McCain kedden verte Huckabee-t, de azért Huck beijesztett, és ezzel a rurálkonzervatív szavazók figyelmeztettek is. Másrészt a felmérések szerint Marylandben, Virginiában, DC-ben moderált republikánusok szavaztak is Obamára. McCainnek úgy kell Hillary, mint az a legendás falat kenyér. Hillary Clinton elutasítottsága republikánus oldalon olyan nagy, hogy jelöltsége összerántaná a rajongói tábort. Mert Bush elnök név nélküli megtámogató vállveregetése a Konzervatív kongresszuson még republikánus oldalon sem ér sokat.

S mielőtt áttérnénnk a demokrata mezőre, álljunk meg egy piillanatra, s töprengjünk el a Ron Paul jelenségen! A libertárius nőgyógyász még mindig nem szállt ki, Las Vegasban, a Stripen hatalmas billboard hírdeti kereszteshábborúját az adóhivatal ellen, és Washington DC-ben, a nemzet fővárosábban 8%-ot szerzett! Egy ilyen eredményre Magyarországon megújuló kispárti identitás épülne.

Hillary bajban van. Kirúgta kampányfőnökét, a latino (mexikói bevándorló szülők gyermeke) Patti Solis Doyle-t, egy régi kolleginára, az afro-amerikai Maggie Williamsre cserélte, ám ezzel a latgino jogalkotók dühét is kiváltotta: levélben tiltakoztak. Szuperkedd óta Hillary folyamatosan veszít, és hiába mondja, hogy ezek kis álllamok, kevés delegálttal, lassan Rudy Giuliani hibájába esik: nem lehet csak a nagy államokra koncentrálni. Márpedig ő már tegnap Texasra koncentrált, El Pasoban mondott beszédet, melyben a Potomac-parti vereségeket nem említette, viszont olyan közönsége volt (mindenki folyamatoson ünnepelte), mintha egy Obama-gyűlldén lett volna. Három hete van Texasra, és Texas fekszik neki. A közelben volt kormányzóné, annak idején maga is kampányolt itt, sok latino (tex-mex, másnéven tejano) szavazatra számít, sok a kétkezi munkavállaló, sok a nő, egyáltalán, Texasban minden sok. Amitől még sokat várhat, az 21-én a vita Obamával Austinban – kérdés, hoogy megint támad-e, vagy előkerül a Mr. Nice-Mrs. Nice formula?

De Hillary Clintonnak már nem elég március elején Texast megnyernie, nyerni kell Ohioban is (kedves terepe, sok hajdani gyári munkás nyugdijassal), és áprilisban a sok szempontból hasonló Pennsylvániában is. A Clinton-kampány láthatólag mindent egy lapra tett fel, ezekre a nagy, tizmilliónál nagyobb lakosságú államokra koncentrál.

Nem úgy Obama. Ő a jövő héten esedékes két állam egyikében, Wisconsinban beszélt tegnap óriási tömeg előtt, a másik állam pedig szülőhelye, Hawaii. Ha Obama hozza a két államot, megint róla szól majd a sajtó, neki zúgnak a harangok, úgy érkezik majd Texasba, mint aki folyamatos nyerésben van. Kérdés, hogy a két kampánystratégia közül melyik lesz a befutó? Mert ott van még a szoros végeredmény esetére a nyári pártkonvención a szuperdelegáltak kezébbe helyezett döntés, de már vannak olyan hangok, ha ezt a nagyban antidemokratikus módját választják a jelöltállításnak, akkor sokan a republikánus jelöltre – aki nem George W. Bush és nem Dick Cheney, ahogy ezt Obama mindig elmondja – szavaznának. Ez nyilván teljesen szétzilálná a Demokrata Pártot, és nincs az a szuperdelegált, akinek ez érdeke lenne.

No comments: