Tuesday, February 12, 2008

Chesapeake-szuperkedd a CNN-en

Bár Magyarország március 9-én népszavaz, s a szerkesztői felkérés is leginkább „magyar gyártású, magyar televízión sugárzott“ műsorokra vonatkozik, és ezzel kapcsolatban még nyilván számos remekbeszabott és magas művészi szinvonalon megvalósított televíziós produkciót lesz még alkalmunk látni, azért most ehelyt emeljük fel lehorgasztott fejünket, és hordozzuk körbe tekintetünket a tágabb szemhatáron!

Szavazott már a nagy államok közül Florida, New York és Kalifornia is (a nagyok [25 millió+ lakos] közül már csak Texas van hátra, a középnagyok [10 millió + lakos] közül pedig olyanok, mint Ohio, vagy Pennsylvania), és a republikánus oldalon már csoda kell ahhoz, hogy a konzervatív oldal jelöltje ne George W. Bush 2000-es párton belüli kihívója, a veterán John McCain legyen, úgy a demokrata oldal mindmáig maga volt a liberális káosz.

Mivel a szuperkedd nem hozott végérvényes döntést – Clinton szenátorasszony a csupán 20 delegátusi hely előnnyel bírt ekkor az új szupersztárral, Barack Obamával szemben (a nyári pártkonvención a nomináláshoz 2025 delágátus kell) -, azóta Obama menetel, szombaton három, egymásnak teljesen ellentmondó hagyományú államot nyert meg pl. Az északnyugati, döntően fehér, kisebbségben ázsiai-amerikai lakosságú, magasan képzett, technofil (Microsoft-központ a Seattle melletti Redmondban), tizenöt éve a grunge-zene (Nirvana, Pearl Jam) központjának számító Washington államot; a középnyugati, Stetson-kalapos, kisteherautós, country-zenét hallgató, „redneck“ (paraszt) Nebraskát, mely államnak a világkultúrához adott legnagyobb hozadéka, hogy az államhoz tartozó Omaha városában született minden idők egyik legnagyobb filmszínésze, Marlon Brando; valamint a déli, szegény, hajdanán rabszolgatartó Louisianát, melynek része ugyan a világ legjobb helyének megtisztelő címéért eséllyel harcba szálló New Orleans is, ám azt bő két éve elmosta a hurrikán.

Az állam nem csak Ku-Klux-Klan központ, de ettől nem függetlenül jelentős fekete lakossággal is rendelkezik. Dekadenciája, részbeni franciaajkú populációja, és a jazz 1918-as helybeni feltalálása óta Louisiana, mely az államok gazdasági fejlettségi rangsorában 50-ből az 50-edik, mégsem csak egy gyapot- és alligátorszagú szegényes és lusta lápvidék, hanem az amerikai kultúra egyik spirituális központja is. Mindezek után Obama múlt vasárnap megnyerte azz elegáns északkeleti Maine államát is, melyet leginkább tehetős nyugdíjasok – mint a mostani elnök apja – golfpályájaként és vitorláskikötőjeként ismer a világ.

A bombasztikumra mindig hajlamos amerikai média a mostani kedden választó két államot (Maryland, Virginia) és szövetségi területet (a nemzet fővárosa, Washington DC) a közeleső tengeröböl után el is nevezte iziben Chesapeake-szuperkeddnek (a helyben található folyó okán Potomac-előválasztásnak is hívták, ami angolul ráadásul alliterál). A tét nem volt kicsi: Washington a politika központja, szuburbiája e két államba nyújtózkodik, a marylandi Bethesda vagy Chevy Chase a legtöbb politikus lakóhelye, számos szövetségi intézmény található ezen a területen – hogy mást ne mondjak, Langley-ben (Virginia) van a CIA központja -, de nagy városok is előfordulnak, mint Baltimore például, mely város elsőrangú érdekessége mindmáig ott élő nagy fia, John Waters filmrendező, akinél először láthattuk azt a jelenetet a nagy vásznon, hogy egy transzvesztita művész kutyaszart talál a járdán és élesben megeszi (Pink Flamingos; 1972).

Ugyan Maryland és Virginia is a Mason-Dixon vonal alatt terül, mely az emberi jogi érzékenységű Északot és az ültetvényeken folyó termelőmunkát nyugat-afrikai kényszer-munkaerő alkalmazásával (rabszolgatartás) megoldó Dél között húzódott a polgárháború (1861-65) idején, s ma is jelentős politikai-szociálpszichológiai választóvonal, ám Maryland a polgárháburúban „határállam“ volt, kettős, de többségi északi lojalitással és 1864-ig megtartott rabszolgatartással. E helyről tudósított hát magyar idő szerint kedd éjszaka a CNN, „The Best Political Team on Television“ – ahogy mostanában hívniuk kell magukat, bár Wolf Blitzer kivételével ezt a reklámszöveget, melyet valami hülye marketinges adott a szájukba, a riporterek rendre elröhögik.

Kezdéskor Blitzer, Lou Dobbs és Bill Schneider hüledezik, hogy a virginiai szavazatok 1%-nak megszámlálása után Mike Huckabee vezet John McCain előtt, ám hamarosan képernyőre kerül Jonathan King, és az ő technológiailag magasan fejlett, a szavazatok területi megoszlását mutató divájsza, melyet a Google Earth-szel együtt fejlesztettek ki, utóbbi pedig valószínüleg az emberiség legjobb találmánya a térképészet felfedezése óta. Az állam nyugati részén lakó Biblia-övi evangelista rurálkonzervatívok szavazatait gyűjtötte be Huck, de várjunk míg a keleti részt is összeszámolják – figyelmeztet King, mert „that’s where the people are“. És tényleg, korunk választásait a városokban kell megnyerni, minnél nagyobb a város, annál nyerőbb a választási győzelem szempontjából. Mac fel is jön a végére, 50-41 arányban veri Huckot.

A demokratáknál Obama vezet, a veterán Wolf Blitzer kicsiny termetéhez képest széles, nagy léptekkel járja be a stúdiót, hevült hangon ismerteti a tényeket, sűrűn ismétleve magamagát, hiszen a CNN olyan csatorna, ahová odalátogatnak az emberek, jól tájékozódnak, majd mennek tovább. Marylandben az ónos eső, az utakat borító jég és a forgalmi zűrzavar miatt az illetékes bíró másfél órával meghosszabbította a szavazást. Közben elemzők elemeznek, saját analista mind, a fekete és szexi Amy Holmes, a szintén fekete, mérsékeltebben szexi Roland Martin és a republikánus stratégaként meghatározott Leslie Sanchez.

Két sorban ülnek az analisták és a stratégák - igazi nagymenő is van: Paul Begala, az 1992-es Clinton-kampány vezérstratégája -, őket váltogatva szólítják meg, munkaköri leírásukban szerepel a hevült hang, a lelkesedés és pergő nyelv. Utóbbiban a touch screen szavazókör-mutatóval készségszinten bíbelődő Kinget egyébként nem lehet megverni, ha kifejlesztenek neki egy beszédsebesség-számlálót, akkor az az emberiség legnagyobb találmánya lesz a hallókészülék felfedezése óta. Obama megnyerte Virginiát! Marylandban még egy óra, míg urnát zárnak, DC-ben nem készített a CNN exit poll-t, lassan jönnek az adatok, találgatásokba nem bocsátkoznak. Most Anderson Cooper veszi át Blitzer helyét, ő kevesebbet emlegeti, hogy ők a „legjobb politikai csapat a televíziózásban“, viszont észrevétlenül 360° lesz a programfolyam címe, mely amúgy az ő saját műsora.

Hillary Rodham Clinton beszédet mond El Paso, Texasban, ott három hét múlva lesz demokrata előválasztás, már arra gyúr. A virginiai vereséget nem emlegeti – közben jönnek már a marylandi számok is: a marylandi vereséget sem emlegeti -, szó esik viszont 9,50 dolláros minimál órabérről, alternatív energiaforrásokról, tapasztalatról, bennne égő tűzről, és hogy szeretne a fegyveres erők főparancsnoka lenni. Texas amúgy Clintonnéé lehet, rá idősebbek, kétkeziek, latinók (spanyolajkúak) szavaznak, a szomszédban (Arkansas) volt kormánnyzóné, ismerős neki a terep. Hír jő, pihegve: a nemzet fővárosa, Washington DC 75%-ban Barack Obamát tartja elnökségre alkalmasnak. Obama Madison, Wisconsinban tartja beszédét, mely korábbi beszédekre épül, „változás“, „remény“ – Obama pátoszban jó, kérdés, hogy iróniábban milyen, azon kívül persze, hogy a kanhéjja Dick Cheney alelnököt, a jelenlegi adminisztráció Bushnál is rosszabb szellemét rendszeresen a kuzinjának nevezi -, inti a cinizmus híveit, mely „bánatos bölcsesség“, hogy már elhihetik: yes, we can. Obama egyébként úgy beszél néha, mint egy gospel-templom prédikátora, várom már nagyon, hogy rapelni kezdjen, de erre várni kell, mert nagyon nem akarja beszorítani magát a „fekete jelölt“ imidzsbe. Pedig.

Szorult helyzetben mit tehet a televízió-kritikus, klasszikushoz fordul: „It’s time for somebody to lead all of America’s Niggers. And by this I mean the Young, the Black, the Brown, the Women, the Poor – all the People who feel left out of the political process. If we can put the Nigger Vote together, we can bring about some real change in this country.* “ (In: Dr. Hunter S. Thompson: Fear and Loathing on the Campaign Trail ′72)

Igaz, ez még egy George McGovern nevű jelöltről szólt, aki soha nem lett Amerika hippi-elnöke, helyette viszont Richard Nixon maradt, hogy belebukjon az elnökségbe 1974-ben. Obamának mozgalma lett január eleje óta, esélyei sokkalta jobbak, pláne most, hogy átvette a vezetést Hillarytól, mint egykor McGovernnek, a demokrata részvétel rendszeresen kétszer akkora, mint a republikánus, és ha Bush novemberig nem kezd háborúba Iránnal, és Hillary nem nyeri meg Texast és Ohiót, akkor jó eséllyel meglesz Amerika első fekete elnöke. Kérdés marad, hogy Hillary Rodham Clinton vállalna-e alelnökséget Obama alatt?

Február 12., Budakeszi, Pest megye

1 comment:

Gazdagholnap said...

Elvtárs McCain aki a csodaszakosokhoz jár 48 48 ról leesett 42re, igaz, de ma már 60 40 az arány McCain javára. Ez az érdekes mélyen elpirult a blogod biztos azért nem írsz erről. Délen elég erős az Amerikai PÁRT biztos szívesen felvesznek.YALEről lassan kikopnak az orosz barát értelmiségiek.
Zoltán