Monday, January 7, 2008

„Élj szabadon, vagy dögölj meg!“

New Hampshire-ben nem viccelnek, noha ebben az új-angliai államban kevesebben élnek, mint a legkisebb new yorki kerületben vagy Szlovéniában, azért a hangzatos dolgokat szeretik, s nemcsak szeretik ezeket, de hangoztatják is. New Hampshire állam jelmondata – mely minden autó rendszámtábláján is olvasható – az, hogy Live Free or Die. Magyarra fordítva e kis írásnak a címe. Most azt hihetnénk hülyéskednek, de ez nem igaz. Mondok példát!


Lew hatvanas évei derákán jár, nyugdíjas légkondi-szerelő, jelenleg bizonytalan szavazó, nem döntötte még el, hogy másnap, a primaryn kire is adja a voksát. Mitt Romney-ra várunk éppen egy Salem nevű városkában, de most ne Arthur Miller híres drámájára, és az azt megelőlegező XVII. Század eleji történelmi eseményre tessenek gondolni, A salemi boszorkányokra, mert az a Salem Massachussettsben van, az meg legalább 30 mérföld innen délre.

Mitt Romney késik, dehát kampányúton van, ki ne késne olyankor. Lew arról beszél, hogy ennek a városnak például nincs polgármestere (kb. harmincezres), minden tavasszal összegyűlik a lakosság -közügyek irán érdeklódó része - és megszavazzák a költségvetést. Aztán felvesznek a piacról egy menedzsert, aki végrehajtja a közös döntést. Ha nem jó, kirúgják. A legtöbb kisváros New Hempshire-ben így működik. Lew szerint az emberi életet érintő legtöbb dologhoz nincs szükség kormányra, nagyon büszke arra, hogy államában nincsen például bukósisak-törvény, aki motorozik, az már felnőtt ember, el tudja dönteni, hogy szüksége van-e védőfelszerelésre a Harley-Davidson Fatboy-on, vagy nincs szüksége. Lew fontosnak tartja, hogy elmenjen szavazni, de függetlenként regisztráltatta magát évtizedekkel ezelőtt, ha az egyik párt jelöltjére szavaz, akkor utána újra be kell jelenteznie az independens táborba, de azt mondja, megéri a vesződséget. Lew haverja Dick, hasonló korfekvés, hasonló életpálya, megkérdi a beszélgetés egy adott pontján, hogy bocs a földrajzi tájékozatlanságért, de Jugoszláviához képest hol terül el Lengyelország. Mondjuk neki, hogy félreértett, nem jugoszlávok vagyunk és az amúgyis megszünt, de mindenképpen északra. És szép ország. Szép. Dick megnyukszik, az anyai nagyapja volt odavalósi.

A szavazóköri elnök perdül a mikrofonhoz, decens asszony, mint elmondja már Ronald Reagent is segítette itt helyben, annak idején (1980). Megkérdi hányan vannak az amúgy tömött teremben, akik nem itteni szavazók. Sok kéz. És hányan vannak, akik még nem döntötték el, kire is szavaznak? Megint sok kéz, az itt szavazók kábá negyede. Jó -, mondja, akkor a kormányzó most meggyőzi majd őket, és „lezárja ezt az ügyet“.

És jön is a kormányzó, a dúsgazdag mormon, aki Andy Brentlinger szerint olyan, mint az Antikrisztus, de ő ezt nyilván nem fogadná el, noha a Mormonok Könyve (Bibliája) szerint e hit a kereszténység, a judaizmus és az iszlám mellett a negyedik monoteista vallás, és nem az elsőnek egy alfejezete. (Lew szerint egyébként Romneynál ez a mormon dolog nem dolog, semmilyen szinten nem szabad a vallást összekeverni a politikával.) Romney feleséggel, gyerekkel, ikerunokákkal érkezik, elmondja, hogy szereti a családját, majd a maga mögé helyezett transzparensre mutat: Washington is broken.




Azaz a fővárosi politkának annyi. Egy másik táblára mutat, 14 pontban foglalták össze a lényeget, bár a 14. pont a tábláról hiányzik, viszont már az első pont is négy részből áll: - legyen Amerika biztonságosabb, legyen erősebb a hadsereg, legyen jobb a hírszerzés, erősítsék a szövetségi rendszert. Romney meglepő pontja az egészségügy: teljeskörű biztosítotti rendszert akar, hiszen egyes adatok szerint a 300 millió amerikai közül 70 milliónak nincs egészségbiztosítása. Régi mantrákat is ismétel: ne függjön Amerika külföldi olajtól. Családozik még, aztán kérdésekre válaszol. Kikel az otthonokba interneten betolakodó pornográfia és az illegális bevándorlás ellen, régi elnököket, Reagent és Teddy Rooseveltet emlegeti. A legérdekesebb válasz egy abortuszkérdésből kerekedik ki, nagyon képben van, finom de pontos cezúrát húz, emberklónozást, és az őssejtkutatás néhány mellékágát engedélyezné de a kutatást támogatná.


Romney élőben jobb, mint tévén, ahol leginkább aknamezőre tévedt szcientológus benyomását kelti, a tömeg mindenesetre élteti, Lew is azt mondja a végén, hogy döntött: rá fog szavazni.
Exeter tiptop kisváros, vöröstéglés épületek, fehér tornyok, rendezett viszonyok, a városháza elé várják John McCain arizonai szenátort, vietnami háborús hőst, aki éveket töltött az észak-vietnami pribékek tigrisketrecében hadifogolyként.



McCain nem foglalkozik adókkal, nem egészségügyezik, az ő témája a nemzetköziség katonapolitikai fénytörésben. Erős hadsereg kell, ezt például a konzervatív forradalmat indító Reagen értette meg igazán, meg is nyerte vele a hidegháborút. Dixit. Ki kell vonulni Irakból, de nem megverten, hanem méltósággal és ezt a nagy amerikai hadvezérek közé tartozó Petreus tábornok, bagdadi főparancsnok is tudja. Ha ő lesz az elnök, elfogják Osama Bin-Ladent, és az igazságszolgáltatás elé állítják. Ő át tudja lépni a pártkorlátkat, hiszen a demokrata, konzervatív-liberális Joe Lieberman is mellé állt, amit ezuton is köszön. John McCain egyébként 71 éves, ha megválasztják, a legidősebb elnök lesz, ha nem választják meg, akkor a történelem elmulasztotta végleg azt a lehetőséget, hogy egy vietnami veteránból elnök legyen. Eisenhower (1952-60) és idősebb Bush (1988-92) között az elnökök többsége rendelkezett valamilyen II. Világháborús múlttal. Éljenzés, transzparensrázás, szokásos jelenetek.


Az, hogy Derryben Operaház van egyáltalán nem magától értetődő dolog, hiszen ránézésre Derry nem jelentősebb település, mint mondjuk Dévaványa, ha tehetősebbnek is tűnik. A Derry Operában beszél hallgatóságához Rudy Giuliani, akit már az utcán anyáz két hangszóróval felszerelt fiatal konzervatív, abortuszpárti magatartását kérik számon (Rudy the baby killer), nem is igazi republikánus, bevándorlásügyben is puha. Bent meglehetősen gyér érdeklődés kíséri mondandóját, lekesedés zéró, Rudy vissza-visszatér örök vonatkozási pontjához, a 911-hez. Erősödni akar ő is, a Clinton által leépített hadsereget újra kell építeni, Kína és az oroszok is másként néznek majd Amerikára akkor. Őszintén szólva meglepő, hogy Giuliani, akit még néhány hónapja is a fő republikánus esélyesnek gondoltak, hogy eltaktikázta magát, látszólag felette is hogy eljárt az idő.

Concord New Hampshire fővárosa, a Barley House nevű étteremben tartotta délben az iowai győző, Mike Huckabee itteni rendezvényét, amelyen Huckaburgert osztottak az érdeklódőknek. Az éttermen kívül azonban a Huckabee-híveket legalább kétszer annyi Ron Paul-követő tartotta sakkban olyan rigmusokkal, hogy Huckabee, what would Jesus bomb? (Jézus mit bombázna le?), amire a válasz természetesen az, hogy Jézus senkit sem bombázna le. Ron Paul forradalmi, Ron Paul egyensúlyba hozza a költségvetést, Ron Paul lefaragja az adókat. Hajrá! Huck a skandáló tömeg mellett elsunnyog gyorsan a kampánybuszig, és elhajtat, hiszen tudja, hogy itt nem megismételhető az iowai siker.

Ennyit most a republikánusok évadjáról, a demokratáknál Obama komoly előnnyel vezet, ha nyer ez lesz talán az amerikai belolitikában a legnagyobb változás a polgárháború (1861-64) óta és van breaking news is: az amúgy kemény Hillary nőiesen bevetette a könnyfegyvert! Erról legközelebb. Amire érdemes figyelni, mert egy volt New Hampshire-i kormányzó, későbbi fehér házi stábfőnök, John Sununu mondotta egyszer, hogy In Iowa the people pick corns. In New Hampshire people pick presidents! (Iowaban kukoricát szednek az emberek, New Hampshire-ben pedig elnököt fognak.) Tessék figyelni ma éjjel!

2oo8 jan 7,
Nashua, New Hampshire

1 comment:

Norbert said...

Ez a menedzseres varoskezeles nagyon kemeny!!!!!

Errol esetleg meg reszletet pls!

--winston