Első menet: a gyorshírek után

Lezajlott az elsó forduló – most zajlik csendben épp a második, a republikánus caucus Wyomingban –, némileg meglepő eredmények születtek Iowában. A jó 95%-ban fehér lakosságú, kiemelkedó állami oktatási rendszerrel rendelkező farmerállamban a demokrata párt támogatói kétszer annyian mentek el szavazni, mint négy éve és egy fiatal (46 éves), fekete szenátort választottak jelöltjüknek. Egy roppant populista ígéretkupaccal versenybe szálló férfiú és egy népszerű volt elnök ambíciózus és szenátor-foglalkozású felesége előtt. Vajon miért?
Talán mert Obama a change, változás szóra alapozta kampányát, és ezt ő hitelesen is tudja képviselni. Hillary hívószava a tapasztalt, az experience volt – de Amerika változást akar.
És a másik oldalon, ahol egy jócsaládból való úrifiú, akinek már a papája is elnök akart lenni, és el is indult 1968 nehéz problémákkal terhes elnökválasztási évadján, aki kőgazdag, és jó sok pénzt is költött az iowai kampányra - a New York Times számítása szerint négy dollárt minden regisztrált helyi szavazóra -, csak a második lett egy két hónapja még teljesen ismeretlen jelölt mögött. Vajon miért?
Arkansas-i kormányzónak lenni olyan, mint igen félreeső helyen polgármesterkedni Magyarországon. Mike Huckabee szexepilje is az establishmenten-kívüliség. (Persze frontvonalba emelt keresztény fundamentalizmusa mellett – felmérések szerint Huck támogatói 70% fölött az evangelista szavazókörből kerültek ki.)
Mi következik mindebből?
Egyenlőre még kevés dolog dőlt el, a hárommilliós Iowa csak az Egyesült Államok lakosságának csak egy százaléka, nem is reprezentatív egy százaléka. A nemzetközileg is ismert, és sokáig vezető repubikánusnak gondolt volt new yorki polgármester, Rudy Giuliani az elsőként szavazó nagy államra, Floridára gyúr, Iowára nem költött pénzt, nem is kapott csak pár százalékot. A volt vietnámi hadifogoly, John McCain erős New Hampshire-ben, iowai rossz szereplése ellenére elhozhatja az észak-keleti jenki államot és így még versenyben maradhat. A gazdag mormon ember, Mitt Romney, akit a „szegény“, „ismeretlen“ Mike Huckabee lenyomott, csak akkor maradhat versenyben, ha jól szerepel New Hampshire-ben és aztán megnyeri Észak-Karolinát. New Hampshire Huckabee számára döntő lehet, ha itt nem ér el jó eredményt, megtörik a lendülete, később már a nyagyobb államokban egyre kevésbé lehet sikeres aktivistákra épülő, kis költségvetésű taktikája. A libertárius, „APEH“-ellenes Ron Paul, ha nem is esélyes, de „faktor“ New Hampshire-ben – az országnak ez a része (Új-Anglia) fogékony a libertárius-liberálanarchista gondolatra.
A demokratáknál Obama nagy lépést tett affelé, hogy az Egyesült Államok első fekete elnöke legyen. Hillary Rodham Clintonnak még mindig jó sok a kampánypénze, még mindig Bill Clinton a férje, még mindig dinasztia-alapításban gondolkodnak, mint egykor a Kennedyek, s noha sokan leírják őket, mint a „régi fiúk klubjának tagjait“, „Beltway-banditákat“ (washingtoni bennfennteseket), a Clinton-nosztalgia hét Bush-év, 911 és az iraki háború után igencsak működik ebben az országban. John Edwards sem esélytelen, ám szerintünk demokrata oldalon Hillary és Barack között fog eldőlni. Nem is mondhatnánk mást itt, Obama szenátor szülőfalujában, Chicagóban.