A kínai módszer

Grinnell, Iowa január 3. 12.33 PM

Grinnell álmos kisváros Des Moines és Iowa City között, bár nevezett település városjellegét számos európai városszociológus megkérdőjelezné. Egy utcaszerű utcája mindenesetre van, na annak a folytatásában van a Veteránok Emlékháza ahol január 3-án, helyi idő (GMT -6) szerint délelőtt a volt Arkansas-i kormányzó, Mike Huckabee találkozott támogatóival. Az utcában egy-két transzparens, melyek a Huckaboom-ot, a volt kormányzó elóretörését ünnepli. Érkezésünkkor már Huck kampánybusza beállt a kamerák elé, azt még nem lehetett tudni, hogy bennt mi folyik, az ablakok sötétítettek, nyilván fontos kommunikációs meccsek zajlanak, majd a meghírdetett idópont után öt perccel meglátjuk Mike Huckabee-t, az új republikánus üdvöskét.
Van egy kínai mondás, hogy jobb valamit egyszer látni, mint tízezerszer hallani róla. Mi talán még tízezerszer nem hallottunk Mike Huckabee-ról, most mindenestre jól megnéztük magunknak. Nem látszik rajta, hogy elhagyta korábbi testsúlya egyharmadát. Nem látszik rajta, hogy még sosem ivott sört. Nem látszik rajta, hogy szociálkonzervatív lenne.
Egészen addig, míg ki nem nyitja a száját. Mielőtt még kinyitná a száját, először a felesége beszél, és ebből már sokminden kiderül. Például az, hogy a First Lady-jelölt vonzódik a mályvába hajló lila színhez, talpig ebbe öltözött, rajongva szereti életre szóló társát, három gyermekének apját, azt gondolja, legalább olyan jó elnök lenne belóle, mint amilyen apa, aki a hátsó kertben hamburgert süt grillen.
Ezután már nincs más hátra, Huck jön. Huck igazi amerikai sikersztorinak látja a maga kampányát, olyan amerikai történetnek, amely az egyéni feladatvállaláson, a családi, közösségi szolidaritáson, a kemény munkán és a jószerencsén nyugszik. Huck kisvállalkozás-barát politikát szorgalmaz. Huckot felháborítja, hogy nem elég, hogy a belföldi biztonság és a külországban folytatott háborúra nemcsak, hogy számos amerikai adódollár megy el, de a hordónkénti 100 dolláros olajár még a terroristákat kibocsátó országokat is gazdagítja. Huck ilyenkor olyan, mint az egyszeri magyar miniszterelnök, aki szaud-arábiai labdarúgókban látta meg a terroristát. Viccesen. Huck egyébkét elóző este az aznap újraindult Jay Leno Showban vicceskedett, az első újságírói kérdés is erre vonatkozott. (A hollywoodi írósztrájk miatt a legtöbb talk show szünetelt az utóbbi hónapokban, aztán Steven Colbert és Jon Stewart úgy döntött, hogy januártól újraindul, poénszerző tévés írók nélkül is, erre a többiek is, Leno, David Letterman, Conan O’Brian is újraindultak tegnap, utóbbiak szakálszőrzet növesztésével fejezték ki elégedetlenségüket.) Huckban egy valódi szappanopera-szerző veszett el: mond vicceset, aztán szívszorít. Például azzal, hogy 1966-ban, mikor 11 éves volt, majd meghalt egy elektromos gitárért, a szülei, mert szerető szülei voltak, megvették neki, 99 dollárért, de egyéves árúhitelre, 12 hónapig nyögték, de addigra ő már gitározott, véresre gitározta az ujjait, és ma is gitározik néha a barátainak, anno még roszabbul, ma már egész jól.
„Kérdezhetnék tőlem, hogy akkor az e a jó, ha mindenki elmegy szavazni, szavazzon bárhová is? Nos, én most elmondom maguknak, hogy az mindenképpen jó, ha Mike Huckabee-re megy el ő, és a családja szavazni. Ha tudnak ilyen emberről a szomszédjukban, annak még a havat is lapátolják el a kocsibejárója előtt. De ha nem Mike Huckabee-re menne szavazni, akkor azt a szomszédot ne forszírozzák, az nézze meg az Orange Bowl-t (az amerikai futball egyik jelentős eseménye, pont mára esik) vagy egy jó filmet DVD-n. Ha mégis el akarna menni, inkább lapátolják a havat az ő garázsa elé!“ Mike Huckabee-nek sokféle jelvényét árulják a barátság kampánymunkások a Veteránok Emlékcsarnokában, az egyiken itt is arra bíztat, ha egy barát a demokratákra szavazna, akkor szelíden, barátságosan, de akadályozzuk meg azt a barátot, hogy elmenjen szavazni.
Nem tudom, hogy az Alapító Atyák általában, és Thomas Jefferson pedig különösen vajon mit gondolna erről?