Gondolhatnók, hogy a pénzügyi piacok összeomlása bizony időzíthető volt. A túlárazottság követezménye nyilván egy régóta várható bedőlés, aminek viszont az időpontja nem csak a véletlentől függ. Az, hogy egy olyan bankban, amelynek az ügyfelei más intézmények, mint mondjuk a Lehman Bros, mikor fogy el a befektetők bizalma, az nagyban függ a befektetőktől, akik megvonhatják egyszer csak ezt bizalmat. Hiszen amúgy Lehmanéknál nagy különbség nem volt a mérleg két oldala között éppen. Csak ugye a várakozások.
Ha adott egy republkánus párt, amelynek képviselői alapvetően ellenzik a bankok állami megsegítését, akkor a bankok szempontjából egyáltalán nem baj, ha épp demokrata az elnök inkább. Ráadásul a republikánusoknak egyáltalán nem fekszik, aki végül rajtuk maradt az előválasztások után, és McCain belső népszerűségén Palin sem javít, kevéssé szeretnék a meghatározó figurák meghatározó figurának látni (ld. pl. kormányzók mostani találkozója Floridában)
Plusz Obama amúgy is nagyot lendít az ország megítélésen, kijövünk a cikiből, jobban megbecsülik a polgárainkat, boldogabb polgár többet fogyaszt (majd, egyelőre nyilván visszafog, erősen). 2012-re meg mi, igazi republikánusok, vagyonos fehér bankárok és elit dinasztiák gyermekei, majd összehozunk egy rendes jelöltet.
Gondolhatnók mindezt azért is, mert mindig kiváncsian leskelődünk a függöny mögé, nem hisszük, hogy csak az van, amit látunk. Keressük azokat az erőket, akik nem hónapokban, hanem generációkban mérik az időt.
No comments:
Post a Comment