Hangulatkép 3.0 - csata után

Abraham Lincoln államának (Illinois) nagyvárosában (Chicago; az állam fővárosa valójában Springfield) a nagy parkot Ullyses S. Grant tábornokról, az északiak (keresett szavak még: jenkik, amerikai polgárháború) hadvezéréről, a későbbi elnökről nevezték el. Ahogy arról már eset szó ezen a webhelyen, itt zajlott 1968 augusztus végén a „Czechcago“, a csehszlovákiai eseményekre legalábbis táncrendjében emlékeztető háborúellenes (akkor a vietnami volt soron) tüntetéssorozat szétverése. Annak egyik mesteragya („mastermind“) az akkori polgármester, bizonyos Daley volt. Ma a fia a polgármester (bizonyos Daley jr.), tanult talán az apai hibákból. Tanult. Tehát felkészültek mindenre, három ellenőrző pont ellenőrzi a 60 000-nyire mondott jegytulajdonost (a bushwhacka-bloggereknek is volt jegyük, thnx to Seiji, aki újmédia-analista az Obama-kampányban), a vége metáldetektor, mint egy repülőtéren vagy egy fekete diákok által látogatott iskolában itt, Amerikában.

A látványérzékenység nagy amerikai erény, Bush elnök sem véletlenül jött tavaly Budapestre, ezt nem a magyar diplomácia, hanem a honfoglalók érdemelték ki, akik panorámás helyre gondolták el azt a helyet, amelyet ma magyar fővárosként tisztelünk.

Szóval „Chicago skyline“, felhőkarcolók kontúrjai (Sears Tower, ilyesmi), a másik oldalról pedig a Michigan-tó felől fú a langy szél. Egyórás procedúra után ugyanazt csináljuk, amit a kedvesnézők szerte a világon kanapéról, sörrel, csipsszel, csak mi anélkül és állva: nézzük a CNN-t. Annyi könnyítés van, hogy mikor a reklámok mennek, akkor itt zene szól, valamint a helyszíni müsorközlő a hangtechnikát üzemeli be, fénydublőr áll be oda, ahová majd Barack Obama fog állni.

Nyolc óra tizenegykor Pennsylvania némi Obama-előnyt mutat: üdvrivalgás, Virginiában McCain vezet a szavazatok 3%-nak összeszámlása után, New Hampshire-ben viszont 58-41 Obamának (üdvrivalgás). Indiana: „too close to call“. Jönnek-mennek az adatok, jönnek-mennek a megszólalók, köztük David Axelrod, az Obama-kampány főstratégája. Reklámidőben szól a zene, a szinpadon amerikai zászlók, a szónoki pulpitus előtt félkör-alakú üvegfal – a szemben, mintegy kilométerre lévő felhőkarcolókban végülis bárhol bérelhet ablakot egy ember, aki nem feltétlenül jószándékú, mi van, ha mesterlövész, mi van, ha történelmileg meghatározó eseményen sem remeg meg a keze? Egyre több a helikopter is a Grant Park fölött, a kordonoknál egyenruhások lovon, kerékpáron, gyalog és motorbiciklin, saccom szerint a tömegben is van néhányszáz Jack Bauer. Mert a tömeg közben már 3-4 Sziget nagyszinpadnyira tömegesült, és folyamatosan nő. (A vége feltevések szerint egymillió körüli.)

A közvetítés ezenközben Phoenix, Arizonába kapcsol, búbánatos, magafaszánbúsuló a hangulat a pálmafák alatt egy utazási magazinokból ismert luxushotel rendezett kertjében, közben a haver sms-ben aggódik Pestről: győzünk-e, ha most nem itt lennék, akkor vele nézném ugyanezt, hamburgerrel, whiskey-szóval. Kilenckor jön egy végeredmény: New Hampshire végzett, a győztes Barack Obama. Nem egy nagyon rossz hír a McCain-stábnak, északkeleti előretolt kirendeltségnek gondolták a kicsiny, de korán előválasztó, valamint alkoholforgalmazásban is engedékeny, libertariánus hajlamú államot.

Rövidre fogom, itt nemsokára hajnalodik, a hotel minibárját már kifosztottuk, Pestre meg kéne az anyag: a legnagyobb pillanat az volt, amikor 207 elektori szavazat (Obama) -valamennyire (McCain) állt az állás, és az amerikai szempontból legmilitaristább nevű tévékommentátor, Wolf Blitzer lépett a stúdió előterébe (az amerikai nyelvbe az eredeti németből – a jiddisről most nem beszélek – az „angst“ és az „ersatz“ szavak mellett a „blitzkrieg“ írta be magát leginkább, pedig szegény Jeffersonnak állítólag pennsylvaniai képviselőket kellett a szavazatukért lefizetnie, hogy mégse‘ németül íródjon az alkotmány: vö. „We the people …“ vs „Wir das Volk …“ – namindegy, a Grant Parkban ezt most nem lehetne elmagyarázni); szóval Wolf Blitzer azt mondja, hogy még tizenöt másodperc, és a három nyugati parti állam, California, Oregon és Washington is lezárja a szavazást. (California egymagában 55 elektori hely, hisz‘ a legnépesebb, és „the winner takes all“ - mint általában.) A tömeg visszaszámol: öt, négy három, kettő, egy – hurrá, és halleluja! Wolf Blitzer megnyugtatóan bársonyos baritonja cseppnyi megindultsággal mondja: Hölgyeim és uraim, az Egyesült Államok megválasztott elnöke: Barack Hussein Obama. A Grant Park népének szeme elhomályosul, szája diadalordításra formáz.

Na, erre még visszatérünk! (Stílben: „to be continued“.)